Reggel
eléggé kialvatlanul keltem, kikeltem az ágyból és a fürdőbe mentem, elvégeztem
reggeli teendőimet, Anya már lent várt, útra készen apa tegnap elutazott így
akkor búcsúzott el telefonon. Anya kivit a reptérre, ott könnyes búcsút vettünk
^szó szerint könnyes búcsút vettünk^
A repülőre
felszállás könnyedén ment, de most is éreztem magamon az emberek tekintetét,
mikor helyemet elfoglaltam, volt aki lenézően tekintett rám volt aki
sajnálkozva… de nem érdekelt a repülőút viszonylag hosszú ezért elővettem és
iphodomba dugtam. egyből el is nyomott az álom.
Az egész utat végig aludtam mikor leszálltunk
megint becsekkoltam majd mentem bőröndömért, mikor már mindenki elvitte esnem
jött több bőrönd a szalagon, kicsit beszartam, a recepcióra mentem ahol tájékoztattak,
hogy elkeveredet, mire én sokkor kaptam, a kézipoggyászomba volt 1 váltó ruha
meg az irataim, pénz és ennyi na jó én meghalok. A hölgy mondta hogy amit
előkerült a bőrönd értesítenek.
Nénikém már az előtérben várt, igazából fogalmam sincs, hogy lett a
nénikém de nem baj, korához képes nagyon jól tartja magát, van egy fia Luke ö
igazi macsó imádják a lányok én is de nem olyan értelembe és az a helyzet hogy
Luke meleg, de erről ne most beszéljünk.
Nénikém felém szaladt és nyakamba ugrott.
-
Carmeeeeeeen-
visította és közben szorosan ölelt- Annyira hiányoztál, és tök szép vagy, úr isten,
de örülök neked.
-
Olivia
néniiiii, én is örülök neked, és inkább vagyok dagadt mind szép!- fintorodtam
el.
-
Hát
van rá 2 hónapod hogy változtass rajta, hisz ezért vagy itt, 2 hónap alatt
lenyesek rólad jó pár kilót kíváncsi leszek a fejedre .- neve fel végén. mire
én tátott szájjal bámulok rá, erről nem
volt szó nekem ezt senki sem mondta .- miért van olyan érzésem, hogy te nem
tudtad miért jössz ide?- kérdezi- Na jó induljunk sok helyre kell mennünk .-
mosolyog, de én megszólalni se tudok- Drágám hol vannak a csomagjaid?
- --Elkeveredtek.-
nyögöm ki nehezen, még mindig sokkhatás alatt vagyok. Olivia néni csak nevetett majd kimentünk a kocsihoz és beültünk,
fogalmam sincs hova megyünk de oké.
20 perc
múlva megálltunk egy bazi nagy edzőterem előtt mire én kérdőn néztem nénikémre,
nem mondott semmit csak lágyan elmosolyodott. Király .
-Mr. Steven-hez jöttünk- mondja
nénikém a pultban álló ribinek, vagyis hát tuti az , műmell, műszáj, hatalmas
karmok, 6 kiló smink és póthaj.
- Oké, szólok neki- mondta nyávogva, majd nem megsüketültem.
- Köszönjük- mondta kedvesen nénikém.
Mr. Steven 10 perc múlva megérkezett, m i felálltunk és bemutatkoztunk,
kedves volt megmért, hogy hány kiló vagyok aztán adott egy lapot az étrendemmel
díszítve, és kedvesen mosolygott elmondta, hogy holnaptól kezdve minden nem itt
fogok lenni és megállás nélkül égetem a zsírt és szenvedek, megkérdeztem hogy
mennyi fog lemenni rólam mire ő csak annyit mondott hogy az legyen az ő titka…
Nénikém kedvesen megköszönt mindent én is így tettem majd haza indultunk.
Útközben elővettem a lapot amin az étrendem van mikor végig olvadtam sokkot
kaptam, a szerdákon nem ehetek csak 15 db magvat amit nem is ismerek. Ekkor
jöttem rá hogy mekkora kínszenvedés lesz ez nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése