18.

Kicsit rövidre sikeredett, a laptopomról eltűnt az összes előre megírt rész, meg úgy minden, tehát kell egy kis idő hogy összeszedjem a gondolataim:D

Csók mindenkinek<3

Iszonyatosan fáj a fejem.

Ez volt az első dolog ami az eszembe jutott mikor kinyitottam a szemem. A fény szó szerint megvakított így kezemet szemeim elé raktam. Fogalmam sem volt hányóra de nem is érdekelt, mindenem fájt. Kezdtem vissza emlékezni a tegnap történtekre, nem volt egy kellemes élmény, Zayn még nagyon megbánja amit tett.

Kim Swift szemszöge

2 napja hívogatom Carment de bassza felvenni a telefont. Tegnap reggel még nem annyira aggódtam de most már kezdek ideges lenni, mindig haza jön buli után, sosem alszik másnál, kivéve Brendont de az más. Fogalmam sincs mit tegyek, de asszem' várok még estig és ha nem jön haza felhívom a szüleit hátha haza ment, bár mindig szol ha tesz egy kitérőt vagy elutazik több napra haza, tudja hogy ideges vagyok ha nem tudok róla semmit.

Egész nap hívogattam Carment de nem vette fel, nagy nehezen rávettem magam hogy felhívjam az anyukáját, és beszámoljak neki a történtekről, szegény nagyon kétségbe volt esve, megbeszéltük hogy azonnal elindul és jön hozzám, közben pedig ő is hívogatja Cart.

Bő 2 órán belül meg is érkezett és elmeséltem neki részletesen mindent. Ő is mondta hogy 1-2 napja már valami rossz érzése van, de nem tudta mire fogni az egészet...Carmen apja nem tud még semmit, nagyon ideges lenne ha megtudná mit történt. Car anyával eldöntöttük hogy holnap bemegyünk a rendőrségre de addig is várunk hátha ad valami jelet magáról Carmen.

De ez nem történt meg, Carmen nem vette fel sem a telefont és nem is keresett minket. Mrs. Smith nagyon zaklatott volt mikor elindultunk a rendőrségre. mikor oda értünk be sem akart jönni de nagy nehezen sikerült rávennem.

A rendőrségen mindent elmondtunk és nagyon készségesek voltak, egyből elkezdtek nyomozni ugyan is szerintük elég nagy a valószínűsége hogy elrabolták, mikor ezt kimondták Mrs Smith sírógörcsöt kapott, nagyon nehezen tudtam megnyugtatni.A rendőrök elmondták hogy azonnal értesítenek minket ha van valami hír.

Car anyjával a haza mentünk és be kellett látnunk hogy ideje lesz felhívni Mr. Smith-et.. Nem volt egyszerű elmagyarázni neki de muszáj volt. Nagyon ideges volt, de avval tisztába voltunk hogy nem fogja jól kezelni a dolgot, hiszen mégis csak a lányáról volt szó.

A történtek után rá kellett jönnünk hogy nem tudunk semmit sem tenni azon kívül hogy ölbe tett kézzel és várjuk hogy hívjanak.................

Carmen szemszöge

Egy teljesen idegen szobába voltam, és bár fejfájásom kezdett múlni nem voltam a legjobban. Feltápászkodtam és az ismeretlen szobát kezdem tanulmányozni, ez nem Harry szobája volt viszont egészen biztos hogy nem az ahol Zaynel voltam és nem is az amiből szökni próbáltam.

Az ajtó kinyitódott és egy kiszőkített hajú fiú lépett be rajta, kezében egy nagy tálca sok-sok kajával megpakolva, és kedves mosollyal közeledett felém. Mikor ágyhoz ért  lerakta a tálcát és felmászott az ágyra.

- Szia. Én Niall vagyok

- Szia, az én ne...- mondtam volna de félbe szakított

-Carmen, tudom, mindent tudok rólad.- mosolyogva közölte a tényt ami eléggé ijesztő számomra...

- Egyél olyan vagy mint egy anorexiás, itt vagy 3 napja és semmit sem ettél még.- mondta, és rá kellett döbbennem hogy mennyire is igaza van hiszen nem ettem semmit, de annyi volt  a történés hogy teljesen elfelejtettem, ránéztem a kajára és óriásit kordult a a gyomrom amin a szőke "ciklon" kuncogott.

A szőlőt kezdtem el nassolni hiszen imádom. Niall végig próbált velem beszélgetni, de eléggé szótlan voltam. Remélem nem veszi magára, eddig ő a legnormálisabb velem.

- Miért?- vágok bele hirtelen mondanivalójába.

- Mi?- nem értette mire értem ezt a kérdést (szerk. megj.: WUTT?)

- Miért Niall? Miért vagyok itt? MI közöm van nekem Harry Styleshoz? Mit akart tőlem?- dobtam meg  pár kérdéssel.

- Carmen nem tudom, vagyis hát tudom de nem mondhatom el, meg nem is akarod tudni.- mondta majd felpattant és kisétált a szobából.

Niall szemszöge

 

Carmen nagyon kedvesnek tűnik de kicsit szótlan volt velem nem tudom miért, én próbáltam kedves lenni, lehet kicsit zaklatott, bár én is az lennék ha elrabolnának és megerőszakolnának. Fogalmam sincs Harry mit akar ettől a lánytól, mármint egy részét elmondta nekem és a srácoknak de nem az egészet. Az tiszta hogy bosszút akar állni rajta de miért? Akárhányszor rákérdezek mindig kikerüli a válasz megadását.

A fiúk és megkérdezték már tőle de nekik se ad választ.

Mostanában elég sokszor eltűnik szó nélkül aztán haza jön és mintha mi sem történt volna megy tovább az élet. 

Nem mondom hogy mindig nyugodt ember volt, de most olyan szinten idegbeteg hogy az valami elviselhetetlen, megölte az egyik emberünket mert nem jött el egy akcióra, amit amúgy rohadtul lefújtunk. mert nem ment úgy ahogy akartuk, de az egy másik téma.

Remélem Carmennek nem annyira rossz itt, na jó ez hülyeség volt, miért ne lenne neki rossz, hiszen elraboltuk. De egyszer úgyis elmehet majd, vagy nem és Harry örökre itt tartja.

17.

Hát gyerekek fogalmam sincs hol kezdjem, szörnyű ember vagyok tudom. Sajnálom hogy nem hoztam részt de a dolgok nem igazán alakulnak úgy ahogy akarom. Először is költöztünk ami annyit tesz hogy jelenleg sem időm sem pedig netem nincs/ most mikor írok egy-egy részt/. Aztán, rengeteget kell tanuljak, és hát a matek tanárom utál, nem viccelek utál, látszik a fején, úgy néz mint aki meg a kar ölni vagy mint aki nem is tudom.. fogalmam sincs miért a másik pillanatban meg bazsalyog:’D.

Tehát nagyon sajnálom, igyekszem de bahhhhhhhh…..

-          Térdelj le.

Fogalmam sincs mit akarhatott de én le nem térdeltem az biztos, csak álltam és néztem.

-          Nem hallasz bazdmeg?!!? Térdelj le!- emeli fel hangját, de én meg sem mozdulok

-      - Minek?

-          Te nem vonsz kérdőre engem!- jön közelebb és megragadja karom.

-          Tudtommal rohadtul te raboltál el engem és rohadtul te rángatsz és rám töröd az ajtót majd ordítasz velem , mit képzelsz ki  a franc vagy te, és milyen jogon teszel ilyeneket akárkivel is?!?!?- emelem fel a hangom .- Nem vagy te senki, érten egy senki vagy, egy gerinctelen féreg akiben egy cseppnyi tisztelet sincs, undorító  vagy. Hány lánnyal csináltad még ezt?- kérdezem bár nem számítok arra amit tesz, kezét lendíti és tenyere hatalmas erővel randizik arcommal.

 Nem a legkellemesebb érzés az meg kell mondanom. Fejem oldalra csuklik  és kezem oda kapom a fájó területre. Az érzés mint mondtam kicsit sem kellemes . felnézek hogy Harry fejét tudjam nézni, egy ideig csak nézek szemébe és próbálok kivenni belőle valamit, ő is csak néz nm tesz semmit áll mint a cövek. Egy pillanat alatt lendítem kezem ami már ökölbe szorítva pihent mellettem, sajnos Harry nem túl gyorsan reagál így elég keményen vágom orrba, kezem visszahúzom és nézem a rajta csepegő vért, kattan az agyam hogy most jött el az időm hiszen Harry orrával van elfoglalva, ami nagy valószínűséggel betört.  Sarkon fordulok és elkezdek szaladni a hosszú folyosón, fogalmam sincs merre megyek de magam mellett hirtelen meglátok egy lépcsőt, lesietek rajta egyszer sikerül is megbotlanom de szerencsére nem esek hasra. amint leérek látom magam előtt a fényt(az ajtóra gondolok/sz.k./). Mégis indulok felé de mikor kinyitnám valaki megelőz és orrba csap az ajtóval, kissé hátra tántorodok és pislogok párat hogy kitisztuljon látásom mert kicsit bekönnyeztem. Látásom tisztulni kezd és szembe találom magam 4 fiúval, akiknek értetlen tekintetükhöz nem tudok mit hozzáfűzni. Az én tekintetem már kissé ijedt hiszen nem tudom folytatni utam, a lépcső felől hangokat hallok ezért megfordulok és mit ad isten Harryvel találom szembe magam, vajon kivel. Orrához egy törölközőt szorít és tekintetek értetlen de egyben dühös. Nem nagyon tudok megszólalni, fogalmam sincs miért de nem megy.

-          Louis vidd fel őt és mutasd meg neki miért nem szabad elszökni. - utasítja az egyik mögöttem állót. - De azért előtte csinálj valamit a fejével Liam.- mondja még egy valakinek .

Harri sarkon fordul és elmegy, mellém lép 2 srác mindkettő kezét tetoválások díszítik, a fekete hajú perverzen rám vigyorog míg a másik csak fapofával indul meg előre, A fekete kezét átveti vállamon és igy indul meg, lerázom kezét magamról és gyorsítok lépteimen amin ő csak röhög. Fogalmam sincs mi ilyen rohadt vicces…

Egy szobába érünk, ez a szoba már valamennyire színes, de itt is inkább a fekete színek uralkodnak, bár nekem tetszik ez a stílus. A ház többi része / már ahol jártam /, pedig hófehér volt, meg piros és fekete, jól harmonizáltak nagyon tetszett ellentétben Harry szobájával, az olyan lehangoló volt, meg ijesztő, mint Harry. Bár ő sem ijesztő, de nagyon szívesen lelőném, persze nem úgy hogy meghaljon, azt nem tudnám megtenni senkivel, de a lábába egész nyugodtan mélyesztenék golyót. Nagyon is megérdemli. Fogalmam sincs mit akarhat de már jó lenne ha elmondaná és haza mehetnék fogalmam sincs mi van Kimmel. Tuti halálra aggódja magát, hiszen már attól ki van ha nem tájékoztatom SMS-ben óránként hogylétemről arról hogy hol vagyok meg ilyenek, bár ezeket én is megkövetelem tőle. Gondolataimból egy erős kéz ránk ki  ami az ágyra taszít. Ijedten rázom meg fejem, és magam mellet megpillantom Liamet egy dobozzal a kezében, kinyitja a dobozt ami tele van kötszerrel és egyéb más ilyesmi dolgokkal. Elfintorodom hiszen utálom az ilyeneket… Idő közben elállt orrom vérzése  és a vér kezdett megszáradni arcomon, csodálatos látványt  nyújthattam. Liam letakarította arcomról és helyre rakta orrom ami nem volt túl jó érzés hiszen iszonyatosan fájt.

Miután Liam elhagyta a szobát, én még mindig az ágyon ültem és próbáltam megnyugodni, mikor felnéztem/ mert eddig le volt sütve a szemem/ megláttam hogy Zayn vészesen kezdett közeledni, kicsit ijedten néztem rá és ez neki is feltűnt.

-Na m van, csak nem tán megijedtél drágám?- ért elém és leguggolt , kezeit combomra csúsztatta és egyre feljebb haladt… De még mielőtt oda ért volna a keze, hirtelen kaptam el csuklóját és emeltem el combomtól. Rám emelte tekintetét mire én is szemébe néztem de az én nézésem olyan  volt mint aki éppen ölni készül, kezét egyre erősebben szorítotton és már látszódott rajta hogy mostmár kezd neki fájni. – Na jó idefigyelj!- rántja ki kezét kezemből és feláll.- Te kis csitri te velem nem fogsz szórakozni, kurvára meg foglak  dugni és nem nagyon tehetsz ellene semmit.- mondja és bár hangja eléggé ideges nem igaz idegesség tükröződik tekintetében, bár nem tudom, nem ismerem.

Mire felfogom az általa mondottakat már az ágyra próbál lökni, mindkét kezemmel tiltakozom és bár nem hangosan de eléggé, végül le bírt gyűrni .

U.i.: A folytatást nem részletezem, talán majd máskor, semmi kedvem most ilyenekről írni.

U.i.2.: ez csak egy része valamiért a másik felét nem találom ...