21.

Jó olvasást! Remélem jól telt a szünet mindenkinek:D
Nagy ölelés!

Egy fekete cicanaci és egy fehér trikó mellett döntöttem sportmelltartót is találtam a szekrénybe így  az mellett döntöttem mint hogy kényelmetlenkedjek.... Gyorsan fogat mostam és lementem a pincébe, ott van az edzőterem féleség. Harry már ott várt és telefonját bújta, nagyon halkan járkálhattam mert nem vett észre 5 perc után sem, ezért szóltam neki.
- Mikor kezdünk már?- kérdeztem, és tudom hogy megijedt mert le sem tagadhatja hogy majdnem kiesett a telefon a kezéből, nem jegyeztem meg nehogy ezért is meg akarjon ölni.
-Most! 50 fekvőtámasz!- mondja de rám se néz, csak telefonja képernyőjét bámulja.
Teszem amit mond és elkezdek fekvőtámaszozni, kb. a tizenötödiknél tartok mikor megszólal.- Ez mióta fekvőtámasz?- röhög ki, mire én megállok és ránézek, igaz majdnem kitörik a nyakam de sebaj'.
- Mi a bajod a fekvőtámaszommal, tök jól csinálom.- mondom neki gúnyosan, rá kellett jönnöm hogy szeretem idegesíteni Harryt nem régóta vagyok itt de tudom hogy ebbe nagyon jó vagyok.
Harry feláll és mellém sétál majd lábát hátamra teszi lábát és elkezd lefele nyomni amíg az állam nem érintette meg a földet, és ezt csinálta míg el nem értünk ötvenig.
 Mindezek után jött a futás,azt hiszem Harry meglepődött hiszen egy órán át megállás nélkül futottam.
- Oké! Vége, most pedig menj fel tusolj le vagy valami ilyesmi. 20 perced van hogy leérj a nappaliba, tanulni fogunk. mondja rezzenéstelen arccal majd kimegy a teremből. Utána én is megindulok a számomra kijelölt szobába és levedlem az izzadt ruháimat majd a zuhany alá állok.
Tusolás közben azon gondolkodom hogy mióta volt ez önvédelmi óra, hiszen nem csináltam semmit csak futottam és fekvőtámaszoztam. Nagyon elgondolkodtattam mert csak annyit vettem észre hogy valaki rácsap a zuhanyfülke sötétített üvegére, én pedig ijedtembe felsikítok és elzárom a tust.
- 10 perce lent kéne lenned !- emeli fel hangját Harry.
- Menjél ki!- emelem meg én is hangomat.
- Ez az én házam oda megyek ahova akarok akkor amikor akarom, szóval most emeld ki a formás segged a kabinból vagy  én rángatlak ki onnan!- ez teljesen idióta... Kinyitom a zuhany kabin ajtaját résnyire és kezemet tartom.
- Adj egy törülközőt!- ha ő parancsolgat akkor én is.
-Azt lesheted...- röhög ki megint.
- Te meg azt hogy én kilépek innen, törölköző nélkül...
- Rohadtul nem izgat a tested egy kicsit sem - most mondtad hogy formás a seggem , idióta -, rajtad kívül több száz lány láttam meztelenül, nem pont te fogsz érdekelni...-
Hát jó, te akartad Styles.

Felszegezett állal a gátlásaimat leküzdve nyitottam ki a kabin sötétített ajtajait és léptem ki a kabinból, Stylest meg kerülve mentem a tágas fürdő másik részébe és emeltem le a törülközőt a helyéről majd lassan magam köré tekertem, és mindezt Harry kikerekedett szemekkel nézte végig, majd hirtelen kiviharzott a fürdőből és elhagyta a szobát amiben jelenleg vagyok.
Elkellett röhögnöm magam és nem, nem azért mert vicces volt hanem mert ... nem tudom, azt hiszem kínomba röhögtem. Szárazra töröltem magam és felvettem egy laza szettet .

Kiegészítők nélkül

Mikor leértem a nappaliba Harry valamit a tévénél ügyködött úgy hogy  nem tudattam vele hogy ott vagyok csak szimplán ledobtam magam a nagy fehér ülőgarnitúrára. A DVD lejátszóba berakott egy filmet, vagy hát gondolom valami tanulással kapcsolatos DVD-t. Megfordult és mikor látta hogy már ott vagyok megforgatta szemeit, a smaragdzöld szemeit.
- Politikával kapcsolatos filmet fogunk nézni.- mosolyodik el kajánul minek okát nem nagyon értem.
- Mi a címe?- kíváncsiskodom kikor elindul felém.
- A szürke ötven árnyalata.- mondja mikor leül mellém és elhelyezkedik.
- Mi köze van a politikához?-értetlenkedem.
Nem válaszol csak megnyomja a PLAY gombot.

20.

Hali mindenki!
Rengeteg dolgom van sajnálom hogy nincsenek részek s hogy elhanyagolom a blogot!
próbálok mindenre időt szakítani:)
Nagy ölelés mindenkinek:D

1 hét telt el Harry aljas húzása óta.

Megkezdődött az a bizonyos kiképzés, ami szerintem nem kiképzés csak szopatás.

Zayn egy pöcs, és mit ad isten fele kell töltenem napi 3 órát, egy kínszenvedés, nem kímél, önvédelmet tanít, de nem úgy hogy először megmutatja mit hogy kel csinálni, hogy kell rendesen megvédeni magam hanem csak úgy játékból izomból neki vág a földnek, szerinte ha megtámadnak sem fogják megmondani hogy rugdossam meg őket. Bár már egyszer sikerült a földre küldenem és nem volt nehéz, szegény nem tudja hogy ne álljon terpeszben hisztis nő elé, szegénynek a férfiassága bánta, de megérdemelte.

Liam egész normális, ő nem tanít úgy semmire, mármint a művészetekről beszél na hát én és a művészet két távol álló műfaj.

Amit Louis próbál nekem teljesen kínai, nem elméleti tantárgy semmi ilyen,próbálja elmagyarázni hogy milyenek a party drogok mutogatja őket. Hiába mondtam neki hogy nem igazán fenyeget ezeknek a veszélye, ő mindig azt mondja hogy jobb félni mint megijedni....

Niall főzni tanít, nagyon elvagyok vele, amit Harry nem néz valami jó szemmel, vagyis Lou mesélte hogy Harry nem örül neki..., csak éppen azt nem mondta hogy mért. Niall nagyon kedves, és vicces, megdobált tojással és lisztel az egyik órán, tök jól szórakoztunk, erre betoppant Harry és a nagy lendületben eltaláltam a a nagy arcát egy tojással, na ja, akkor kapott Niall röhögő görcsöt, én meg kisebb nagyobb sokkot, Harry pedig dührohamot. Vissza gondolva eléggé viccel de akkor nem volt annyira az.

Harry az estek 99%-ában egy paraszt, de van hogy kedves, de szerintem fáj neki ha nem ordíthat velem.

Egy teljesen külön szobában vagyok szerencsére, külön fürdő meg minden azt hittem megint valami koszos büdös helyre dobnak be, de csodával határos módon nem.

Telefonom még mindig nincsen, próbáltam könyörögni de nem értem el vele semmit.

Nedves, valami nagyon nedves, valami rohadt nedves, erre a gondolatra riadok fel reggel 8-kor. Hirtelen ülök fel az óriási francia ágyban és  félve nézek be a takaró alá, magamba könyörgök hogy ne az legyen amire gondolok, de baszhatom, nincs akkora szerencsém. Ezerrel szaladok a fürdőbe és túrom szét a szekrényt hátha találok valami. Óriási szerencsém volt és megtaláltam ami ilyenkor kell.

Átvedlettem a pizsim ami egy nagy pólóból és egy igen rövid nadrágból áll. 

Amint elkészültem és feldobtam egy natur sminket, a konyhába vettem az irányt, csináltam egy kávét és egy szelet pirítóst majd a gőzölgő forró kávéval és a frissen csinált vajas pirítóssal indultam meg vissza fel a szobámba, nem futottam össze senkivel mert általában a srácok ilyenkor még nagyban nyomják a szunyát.

Megreggeliztem és közben a tévét kapcsolgattam , de nem találtam semmi érdekeset, mikor befejeztem levittem a mosatlant a konyhába, hittem benne hogy nem találkozok senkivel, de  a konyhába érve megpillantottam a barna göndör fürtöket  a pultnak támaszkodva, amint éppen a reggeliét csinálja, úgy seggbe rúgnám ilyenkor, késztetést érzek rá, hogy nekem háttal van és tökre nem számít rá, de nem teszem meg mert utána hallgatnám a hisztijét , amire nincs szükségem főleg hogy én is hisztis vagyok. Így csak elsétálok mellettem és a mosogatógépbe dobom a bögrét és a tányért. Nem szólalok meg és gondoltam Harry sem fog.

- Neked is szép jó reggelt!- mondja kicsit gúnyosan.

- Ja neked is, észre sem vettelek.- kapcsolom be a teafőzőt és gonoszan mosolygok rá.

- Ma én helyettesítem Zaynt, Liamet, Niallt és Louist is.- mondj és most komor arccal néz rám.

- Mi? Miért?-  fordulok felé hirtelen, de nem mond semmit mert tele van a szája.

- Mert nekik most más dolguk van, elhiheted hogy repesek a örömtől.- mondja miután lenyelte a falatot ami a szájában van.

Gondoltam felmegyek és felveszek valami edzős cuccot mert önvédelmi vagy tudom is én milyen órával kezdek. 

19.

Hi babies!
Kicsit olyan semmilyen lett:D
Csók mindenkinek:D

Carmen szemszöge

Miután Niall elhagyta a szobát, csak ültem az ágyban és néztem magam elé, sok mindenen elgondolkodtam például hogy mit érezhet most a családom, vagy hogy Brendon hogy bírja, vagy talán nem is érdekli, keres e vagy sem, feladta vagy talán már meg is csalt? Nem tudhatom, bíznom kéne benne hisz egy kapcsolatban az a lényeg de valahogy nem megy, olyan érzésem van mintha nem lenne hűséges...
Kim tuti idegbeteg és vele együtt anyukám is, apukámról nem is beszélve, ő tuti megfogja ölni Harryt, már ha megtalálnak.
A rendőrség kereshet már vagy talán még nem?
Gondolataimból, megint az ajtó szakított ki csak hogy most nem csendesen és nyugodtan nyitódott ki és egy szőke bukkant fel (szerk. megj.: gyerekek esküszöm nem tudom mit írok már), hanem egy dühös szikrákat szóró szempárral néztem farkas szemet.

Harry szemszöge

Carmen kikészít idegileg, ami vicces mert nem tett ellenem semmit, ő nem, de más igen, és eléggé közel állnak egymáshoz. Én igazán nem akarom őt bántani de valahogy mindig kiharcolja magának, bár lehet én vagyok a forrófejű, de akkor sem kéne idegesítenie. Szívességet teszek neki hogy itt van, de lehet ő nem úgy fogja fel. Itt önvédelemre fogják tanítani a srácok, én pedig mást fogok neki megtanítani...
Mr. Smith sokkal tartozik nekem, nem pénzel, hanem eléggé nagy mennyiségű droggal és még mellé egy számomra fontos emberrel. Carmen apját mindeni csendes jó embernek ismeri, de az egy álarc, ha a lepel lehull kegyetlen, és nem fáj neki ha ölni kell, hideg vérrel megteszi.
A lánya a legféltettebb kincse aki most mily meglepő módon a kezeim között van, nem fogok nagy sebeket ejteni a kicsi Carmen szívén megtanítom neki mi a rend, ha már az apja nem tette, csak hogy az én mocereim kicsit másabbak ...
Amint megtudtam hogy Niall beszélgetett vele iszonyat dühös lettem, elpofáztam hogy nem alakíthat vele senki sem komolyabb kapcsolatot. Nem nőhet hozzánk, a srácok kegyetlenek de ha valakit megszeretnek nem engedik el.
Mikor haza értem egyből Carmen szobája felé vettem az irányt, szívesebben tettem volna le az alaksorba de azt a helyet én is nehezen viselem el, főleg hogy a dohos szagon kívül a hófehér fal néhány helyen pirosas bordós színárnyalatot vett fel.
Idegesen szeltem a lépcső fokait, mikor felértem a folyosó legvégén lévő ajtóhoz vettem az irányt. Az ajtót lendülettel nyitottam ki és az ágyban békésen ülő lányra néztem akit eléggé mély gondolataiból rángathattam ki, hiszem eléggé elbambult, fejét felém fordította és farkas szemet néztünk.
- Ki a franc engedte meg hogy beszélj Niallel?- indultam meg felé, meg sem rezzent, semmi, állta tekintetem. Mikor az ágy mellé értem még mindig meg sem rezzent nem szólalt meg, nem tett semmit, semmi hirtelen mozdulatot, és nem is válaszolt, ami már kezdett nagyon idegesíteni.- Na mi van most már nem olyan nagy a szád mi? Válaszolnál? - hajolok hozzá közel de ö még mindig nem válaszol, csak állja tekintetem, lehet teljesen bedilizett?
- Senki.- mondja lenézően és hátrébb tornássza magát az ágyban,  gondolom mert zavarta hogy ilyen közel voltam hozzá.- Mikor mehetek haza?- mondja még mindig lenézően, idegesít a stílusa, nem fogom sokig bírni hogy ebben a házban tartózkodik.
- Ha én úgy döntök hogy elmehetsz akkor majd szólok, de még nem jött el annak az ideje.- mondom szigorúan, mire szemei könnybe lábadnak, de nem kezd el sírni, mióta itt van még egyszer sem sírt pedig már eleget kapott amiért sírhatott volna, de nem tette,próbálja erősnek mutatni magát, de egyszer úgyis minden fal ledől.

Carmen szemszöge

Harry egy arrogáns pöcs, rá kell nézni és látszik rajta milyen gonosz.
Utálom őt, tönkre teszi az életem.
Nem ilyennek ismertem meg, hihetetlen  hogy milyen ember is lett belőle, nem tudom mi tettem ilyenné. Sajnálom hogy ilyen lett, kiskorunkba mindig mindent meg terveztünk, azt hogyha felnövünk majd egymás szomszédjai leszünk és örökre legjobb barátok leszünk, de ez már a közép suliban meghiúsult hiszen megutáltuk egymást, vagyis hát ő engem, számomra ismeretlen ok miatt.
Szeretném tudni miért rabolt el, hogy mi közöm van nekem ehhez az egészhez,
Az tiszta hogy Harry nem egy tisztességes ember, bármit kinézek most már belőle, de mire kellek neki én, semmi közöm az ügyeihez.
Idegesít hogy nem tudok semmit.
- Megkaphatom a mobilom?- nézek Harryre kiskutya szemekkel, úgy néz ki meghatja mivel feláll és egy asztalhoz meg ami a szobában van elhelyeze, a farzsebébe nyúl és kiveszi belőle telefonom. ügyködik vele egy kicsit úgy hogy ne lássam, majd óriási mosollyal a fején indul meg felém telefonommal kezében oda adja majd elhagyja a szobát.
Örülök a fejemnek majd rájövök hogy az a köcsög kivette belőle az akkumulátort.

18.

Kicsit rövidre sikeredett, a laptopomról eltűnt az összes előre megírt rész, meg úgy minden, tehát kell egy kis idő hogy összeszedjem a gondolataim:D

Csók mindenkinek<3

Iszonyatosan fáj a fejem.

Ez volt az első dolog ami az eszembe jutott mikor kinyitottam a szemem. A fény szó szerint megvakított így kezemet szemeim elé raktam. Fogalmam sem volt hányóra de nem is érdekelt, mindenem fájt. Kezdtem vissza emlékezni a tegnap történtekre, nem volt egy kellemes élmény, Zayn még nagyon megbánja amit tett.

Kim Swift szemszöge

2 napja hívogatom Carment de bassza felvenni a telefont. Tegnap reggel még nem annyira aggódtam de most már kezdek ideges lenni, mindig haza jön buli után, sosem alszik másnál, kivéve Brendont de az más. Fogalmam sincs mit tegyek, de asszem' várok még estig és ha nem jön haza felhívom a szüleit hátha haza ment, bár mindig szol ha tesz egy kitérőt vagy elutazik több napra haza, tudja hogy ideges vagyok ha nem tudok róla semmit.

Egész nap hívogattam Carment de nem vette fel, nagy nehezen rávettem magam hogy felhívjam az anyukáját, és beszámoljak neki a történtekről, szegény nagyon kétségbe volt esve, megbeszéltük hogy azonnal elindul és jön hozzám, közben pedig ő is hívogatja Cart.

Bő 2 órán belül meg is érkezett és elmeséltem neki részletesen mindent. Ő is mondta hogy 1-2 napja már valami rossz érzése van, de nem tudta mire fogni az egészet...Carmen apja nem tud még semmit, nagyon ideges lenne ha megtudná mit történt. Car anyával eldöntöttük hogy holnap bemegyünk a rendőrségre de addig is várunk hátha ad valami jelet magáról Carmen.

De ez nem történt meg, Carmen nem vette fel sem a telefont és nem is keresett minket. Mrs. Smith nagyon zaklatott volt mikor elindultunk a rendőrségre. mikor oda értünk be sem akart jönni de nagy nehezen sikerült rávennem.

A rendőrségen mindent elmondtunk és nagyon készségesek voltak, egyből elkezdtek nyomozni ugyan is szerintük elég nagy a valószínűsége hogy elrabolták, mikor ezt kimondták Mrs Smith sírógörcsöt kapott, nagyon nehezen tudtam megnyugtatni.A rendőrök elmondták hogy azonnal értesítenek minket ha van valami hír.

Car anyjával a haza mentünk és be kellett látnunk hogy ideje lesz felhívni Mr. Smith-et.. Nem volt egyszerű elmagyarázni neki de muszáj volt. Nagyon ideges volt, de avval tisztába voltunk hogy nem fogja jól kezelni a dolgot, hiszen mégis csak a lányáról volt szó.

A történtek után rá kellett jönnünk hogy nem tudunk semmit sem tenni azon kívül hogy ölbe tett kézzel és várjuk hogy hívjanak.................

Carmen szemszöge

Egy teljesen idegen szobába voltam, és bár fejfájásom kezdett múlni nem voltam a legjobban. Feltápászkodtam és az ismeretlen szobát kezdem tanulmányozni, ez nem Harry szobája volt viszont egészen biztos hogy nem az ahol Zaynel voltam és nem is az amiből szökni próbáltam.

Az ajtó kinyitódott és egy kiszőkített hajú fiú lépett be rajta, kezében egy nagy tálca sok-sok kajával megpakolva, és kedves mosollyal közeledett felém. Mikor ágyhoz ért  lerakta a tálcát és felmászott az ágyra.

- Szia. Én Niall vagyok

- Szia, az én ne...- mondtam volna de félbe szakított

-Carmen, tudom, mindent tudok rólad.- mosolyogva közölte a tényt ami eléggé ijesztő számomra...

- Egyél olyan vagy mint egy anorexiás, itt vagy 3 napja és semmit sem ettél még.- mondta, és rá kellett döbbennem hogy mennyire is igaza van hiszen nem ettem semmit, de annyi volt  a történés hogy teljesen elfelejtettem, ránéztem a kajára és óriásit kordult a a gyomrom amin a szőke "ciklon" kuncogott.

A szőlőt kezdtem el nassolni hiszen imádom. Niall végig próbált velem beszélgetni, de eléggé szótlan voltam. Remélem nem veszi magára, eddig ő a legnormálisabb velem.

- Miért?- vágok bele hirtelen mondanivalójába.

- Mi?- nem értette mire értem ezt a kérdést (szerk. megj.: WUTT?)

- Miért Niall? Miért vagyok itt? MI közöm van nekem Harry Styleshoz? Mit akart tőlem?- dobtam meg  pár kérdéssel.

- Carmen nem tudom, vagyis hát tudom de nem mondhatom el, meg nem is akarod tudni.- mondta majd felpattant és kisétált a szobából.

Niall szemszöge

 

Carmen nagyon kedvesnek tűnik de kicsit szótlan volt velem nem tudom miért, én próbáltam kedves lenni, lehet kicsit zaklatott, bár én is az lennék ha elrabolnának és megerőszakolnának. Fogalmam sincs Harry mit akar ettől a lánytól, mármint egy részét elmondta nekem és a srácoknak de nem az egészet. Az tiszta hogy bosszút akar állni rajta de miért? Akárhányszor rákérdezek mindig kikerüli a válasz megadását.

A fiúk és megkérdezték már tőle de nekik se ad választ.

Mostanában elég sokszor eltűnik szó nélkül aztán haza jön és mintha mi sem történt volna megy tovább az élet. 

Nem mondom hogy mindig nyugodt ember volt, de most olyan szinten idegbeteg hogy az valami elviselhetetlen, megölte az egyik emberünket mert nem jött el egy akcióra, amit amúgy rohadtul lefújtunk. mert nem ment úgy ahogy akartuk, de az egy másik téma.

Remélem Carmennek nem annyira rossz itt, na jó ez hülyeség volt, miért ne lenne neki rossz, hiszen elraboltuk. De egyszer úgyis elmehet majd, vagy nem és Harry örökre itt tartja.

17.

Hát gyerekek fogalmam sincs hol kezdjem, szörnyű ember vagyok tudom. Sajnálom hogy nem hoztam részt de a dolgok nem igazán alakulnak úgy ahogy akarom. Először is költöztünk ami annyit tesz hogy jelenleg sem időm sem pedig netem nincs/ most mikor írok egy-egy részt/. Aztán, rengeteget kell tanuljak, és hát a matek tanárom utál, nem viccelek utál, látszik a fején, úgy néz mint aki meg a kar ölni vagy mint aki nem is tudom.. fogalmam sincs miért a másik pillanatban meg bazsalyog:’D.

Tehát nagyon sajnálom, igyekszem de bahhhhhhhh…..

-          Térdelj le.

Fogalmam sincs mit akarhatott de én le nem térdeltem az biztos, csak álltam és néztem.

-          Nem hallasz bazdmeg?!!? Térdelj le!- emeli fel hangját, de én meg sem mozdulok

-      - Minek?

-          Te nem vonsz kérdőre engem!- jön közelebb és megragadja karom.

-          Tudtommal rohadtul te raboltál el engem és rohadtul te rángatsz és rám töröd az ajtót majd ordítasz velem , mit képzelsz ki  a franc vagy te, és milyen jogon teszel ilyeneket akárkivel is?!?!?- emelem fel a hangom .- Nem vagy te senki, érten egy senki vagy, egy gerinctelen féreg akiben egy cseppnyi tisztelet sincs, undorító  vagy. Hány lánnyal csináltad még ezt?- kérdezem bár nem számítok arra amit tesz, kezét lendíti és tenyere hatalmas erővel randizik arcommal.

 Nem a legkellemesebb érzés az meg kell mondanom. Fejem oldalra csuklik  és kezem oda kapom a fájó területre. Az érzés mint mondtam kicsit sem kellemes . felnézek hogy Harry fejét tudjam nézni, egy ideig csak nézek szemébe és próbálok kivenni belőle valamit, ő is csak néz nm tesz semmit áll mint a cövek. Egy pillanat alatt lendítem kezem ami már ökölbe szorítva pihent mellettem, sajnos Harry nem túl gyorsan reagál így elég keményen vágom orrba, kezem visszahúzom és nézem a rajta csepegő vért, kattan az agyam hogy most jött el az időm hiszen Harry orrával van elfoglalva, ami nagy valószínűséggel betört.  Sarkon fordulok és elkezdek szaladni a hosszú folyosón, fogalmam sincs merre megyek de magam mellett hirtelen meglátok egy lépcsőt, lesietek rajta egyszer sikerül is megbotlanom de szerencsére nem esek hasra. amint leérek látom magam előtt a fényt(az ajtóra gondolok/sz.k./). Mégis indulok felé de mikor kinyitnám valaki megelőz és orrba csap az ajtóval, kissé hátra tántorodok és pislogok párat hogy kitisztuljon látásom mert kicsit bekönnyeztem. Látásom tisztulni kezd és szembe találom magam 4 fiúval, akiknek értetlen tekintetükhöz nem tudok mit hozzáfűzni. Az én tekintetem már kissé ijedt hiszen nem tudom folytatni utam, a lépcső felől hangokat hallok ezért megfordulok és mit ad isten Harryvel találom szembe magam, vajon kivel. Orrához egy törölközőt szorít és tekintetek értetlen de egyben dühös. Nem nagyon tudok megszólalni, fogalmam sincs miért de nem megy.

-          Louis vidd fel őt és mutasd meg neki miért nem szabad elszökni. - utasítja az egyik mögöttem állót. - De azért előtte csinálj valamit a fejével Liam.- mondja még egy valakinek .

Harri sarkon fordul és elmegy, mellém lép 2 srác mindkettő kezét tetoválások díszítik, a fekete hajú perverzen rám vigyorog míg a másik csak fapofával indul meg előre, A fekete kezét átveti vállamon és igy indul meg, lerázom kezét magamról és gyorsítok lépteimen amin ő csak röhög. Fogalmam sincs mi ilyen rohadt vicces…

Egy szobába érünk, ez a szoba már valamennyire színes, de itt is inkább a fekete színek uralkodnak, bár nekem tetszik ez a stílus. A ház többi része / már ahol jártam /, pedig hófehér volt, meg piros és fekete, jól harmonizáltak nagyon tetszett ellentétben Harry szobájával, az olyan lehangoló volt, meg ijesztő, mint Harry. Bár ő sem ijesztő, de nagyon szívesen lelőném, persze nem úgy hogy meghaljon, azt nem tudnám megtenni senkivel, de a lábába egész nyugodtan mélyesztenék golyót. Nagyon is megérdemli. Fogalmam sincs mit akarhat de már jó lenne ha elmondaná és haza mehetnék fogalmam sincs mi van Kimmel. Tuti halálra aggódja magát, hiszen már attól ki van ha nem tájékoztatom SMS-ben óránként hogylétemről arról hogy hol vagyok meg ilyenek, bár ezeket én is megkövetelem tőle. Gondolataimból egy erős kéz ránk ki  ami az ágyra taszít. Ijedten rázom meg fejem, és magam mellet megpillantom Liamet egy dobozzal a kezében, kinyitja a dobozt ami tele van kötszerrel és egyéb más ilyesmi dolgokkal. Elfintorodom hiszen utálom az ilyeneket… Idő közben elállt orrom vérzése  és a vér kezdett megszáradni arcomon, csodálatos látványt  nyújthattam. Liam letakarította arcomról és helyre rakta orrom ami nem volt túl jó érzés hiszen iszonyatosan fájt.

Miután Liam elhagyta a szobát, én még mindig az ágyon ültem és próbáltam megnyugodni, mikor felnéztem/ mert eddig le volt sütve a szemem/ megláttam hogy Zayn vészesen kezdett közeledni, kicsit ijedten néztem rá és ez neki is feltűnt.

-Na m van, csak nem tán megijedtél drágám?- ért elém és leguggolt , kezeit combomra csúsztatta és egyre feljebb haladt… De még mielőtt oda ért volna a keze, hirtelen kaptam el csuklóját és emeltem el combomtól. Rám emelte tekintetét mire én is szemébe néztem de az én nézésem olyan  volt mint aki éppen ölni készül, kezét egyre erősebben szorítotton és már látszódott rajta hogy mostmár kezd neki fájni. – Na jó idefigyelj!- rántja ki kezét kezemből és feláll.- Te kis csitri te velem nem fogsz szórakozni, kurvára meg foglak  dugni és nem nagyon tehetsz ellene semmit.- mondja és bár hangja eléggé ideges nem igaz idegesség tükröződik tekintetében, bár nem tudom, nem ismerem.

Mire felfogom az általa mondottakat már az ágyra próbál lökni, mindkét kezemmel tiltakozom és bár nem hangosan de eléggé, végül le bírt gyűrni .

U.i.: A folytatást nem részletezem, talán majd máskor, semmi kedvem most ilyenekről írni.

U.i.2.: ez csak egy része valamiért a másik felét nem találom ...

INFO

HALI MINDENKI! SAJNÁLOM DE MA NEM LESZ RÉSZ, AKAROK MAJD EGY KIS RENDSZERT BEVEZETNI, MISZERINT MINDEN VASÁRNAP VAGY SZOMBATON LESZ ÚJ RÉSZ. BÁR A RÉSZEK ELŐRE LE VANNAK "GYÁRTVA" ÚGY NEM SZERETNÉM KIRAKNI HOGY NEM ÍROK HOZZÁ MÉG PLUSZBA(ezt aztán megmondtam).

NOS SZÓVAL ENNYIT AKARTAM!

xxAda

16

Nos az előző részben az kimaradt, hogy már haza értem és elfelejtettem a részt kirakni mielőtt indulunk, így most kapjátok meg mindkettőt.
Nem akarom lelőni a poént, de itt már Harry teljes életnagyságban meg jelenik !!!!:D

3 év, ennyi telt el az emlékezetes este óta, mióta megkaptam életem első csókját Brendontól, nos utána arra jutottunk hogy megpróbáljuk a távkapcsolatot, az elején nem nagyon ment és én fel is akartam adni de ő mondta hogy megoldjuk. Anya mikor megtudta hogy barátom van kicsit kiborult, de kb 5 perc alatt megbékélt a dologgal, nos apánál már nem volt könnyű beadni  ezt, de mostmár ő is nagyon bírja Brendont aminek én nagyon örülök, együtt nézik a meccset és kerti sütögetéseket rendeznek.

Mikor Brendon bemutatott a szüleinek elég furcsa volt a helyzet mert mikor oda értünk még nem voltak otthon így felmentünk Brendon szobájába ahol történtek dolgok… és az anyukája pedig ránk nyitott, azt hiszem ott könyvelt el ribancnak, azóta sem bír, sőt utál, Brendon próbálkozott egy ideig hogy összehozzon minket de csak csípős megjegyzéseket kaptam az anyjától, így már megbékéltünk avval hogy sosem fog szeretni. A kínos pillanatokat sem tudom elkerülni ha náluk vacsorázunk, az anyja nem bírja ki hogy ne szóljon be valamit, Brendon apja az egyik legjószívűbb ember akivel valaha találkoztam, kedves és vicces mindig jót tudok nevetni mikor a felesége az asztalnál engem szid vagy beszól és ő fejeket vág így mindenki nevet csak Brendon anyukája nem.

Anyáéktól a 19. szülinapomra egy kocsit kaptam, aminek nagyon örültem, mivel az egyetem mellett dolgozok is így semmi időm nem lett volna vonatozni oda vissza és nem ugráltathatok mindig valakit hogy hozzon vigyen. A kocsi tökéletes és imádom a legjobb a világon.

Tökéletesen telt ez a 4 év, Kim a legeslegjobb barátnő a világon, ami Gemmát illeti, hát arról inkább nem beszélek de nagyon csúnyán összevesztünk, vagyis ő veszett össze velem mert állítólag cserben hagytam de ár nem érdekelt, akkor nagyon kibuktam. Kim ott volt, mindig itt van mellettem és támogat még a legbénább döntéseimben, a suliban nagyon sok barátot szereztem, mindenkivel jóba vagyok kivéve Chrustinát és a csatlósait, akik közé Gemma is tartozott de Gemma ismeretlen okokból teljesen felszívódott már nem láttam 2 éve de nem is hiányzik, nagyon rosszul estek a dolgok amiket  a fejemhez vágott.

Itt állok és mondom beszédemet az osztályom nevébe, mivel engem szavaztak meg „szónoknak”.

-          Azt hiszem büszkék lehetünk magunkra, ez a négy év csodálatosan telt, sokat tanultunk.- nézek körbe, mire mindenki felnevet.- Jó talán volt aki nem volt túl szorgos de  mivel itt mindenki a diplomáját szorongatja kezében, és potyognak könnyei  vagy csak nevet magában, az most nagyon büszke lehet, hiszen megcsináltuk és bár voltak akadályok de mindenkinek sikerült. Az osztály nevében szeretném megköszönni kedves tanárainknak és aki még jelen voltak ezekben az évben, a sok segítséget a felkészítést és mindent. Még egyszer nagyon köszönjük.- nézek hátra tanárainkra, majd sapimat feldobva jelzek a többi diáknak hogy ők is tegyék ezt, tömérdek fotó és sírás után végül sikerül a családomig is eljutnom, mindenkit üdvözlök és az elmúlt évekről kezdünk beszélni, gyönyörű emlékekről melyek mindig élni fognak bennem

#Visszaemlékezés

Az utolsó óránkról csengettek mi és már száguldottunk is ki a kapunk, azt terveztük hogy valahova elmegyünk enni mert nagyon éhesek voltunk és hát az itteni kaják nem a legjobbak, éppen arról beszélgettünk milyen szerencsések vagyunk hogy így egymásra találtunk és mikor felnéztem megpillantottam Stevet és a fiúkat az edzőteremből. Ők is engem néztek és mire észbe kaptam eszeveszettül futottam feléjük, igy nem egy diák figyelmét vontam magamra, hallottam magam mögött Kim kuncogását, mikor már csak két méter van közöttünk  eldobom táskám és nyakába ugrom, nem esik nehezére elkapni hiszen majd kétszer akkora mint én és tömény izom, percekig igy állunk és mikor megunjuk a megunhatatlant lerak és így lehetőségem van a többieket is szarrá ölelgetni. Közben Kim is odaér és felkapja táskám bemutatom  mindenkinek és mosolyogva nézem hogy Adammal kisebb beszélgetésbe elegyednek,, gyorsan elveszem táskám és körbenézek mert úgy érzem mintha valaki figyelne, nem is érzem rosszul, a fél kampusz minket figyel vagy éppen rólunk beszél „diszkréten”, de most ez sem érdekel, kitaláljuk hogy elmegyünk enni és beszállunk a fekete buszba, egész kényelmesen elférünk tehát nem kell nyomorogni. Egy olasz étteremben kajálunk és a hangulat nagyon jó. Imádom hogy ilyen barátaim vannak.

#Visszaemlékezés vége

Sok ilyen kis emlék van a szívemben. A pillanat mikor kiderült hogy Kimmel majdnem ugyanott dolgozunk aztán hogy megbeszéljük hogy örökké kitartunk egymás mellet, mikor megvettük a közös házunkat, némi szülői segítséggel. Mikor azon veszekedtünk milyen legyen a fürdőszoba csempe aminek a vége az lett hogy a fürdő egyik oldala  piros a másik pedig rózsaszín, igazán szexi lett -azóta is szúrja a szemem reggelente- , nagyon sok ilyen emlékem van és mosolyogva gondolok vissza rájuk, most úgy beszélek mintha valami 100 éves nagyi lennék. Remélem még sok ilyen emléket szerezhetek, mire feleszmélek már az étteremben ülünk, én jobban szerettem volna ha na közös lakásban van a kaja de úgy döntöttünk inkább jobb lesz az étterem míg Kim és a családja a házban ünnepelnek .

Azt ebéd nagyon jól sikerül a hangulat is jó, és nem utolsó sorban pénzt is kapok, próbáltam mindenkivel egyformán foglalkozni de nem igazán ment mert nem tudok ketté szakadni. Mire mindenki elmegy már este 7 óra és rohadt fáradt vagyok, elköszönök anyáéktól és Brendontól is mert neki is el kell mennie, sajnos. Bepattanok a kocsimba és haza megyek, örömmel látom hogy már nincs itt családja, ne értsétek félre nagyon kedvesek meg minden csak most semmi kedvem jó pofizni, amint belépek az ajtón egy rohangáló Kimmel találom szembe magam, gondolom pakol, persze én röhögve megyek utána a konyhába és látom hogy az utolsó simításokat végzi.

-          Hali, mizu?- kérdezem kedvesen mikor a pultot törli.

-          Semmi de siess mert megyünk bulizni.- mondja vigyorogva.

-          Neh, ne ma, egy roncs vagyok, elfáradtam meg minden, semmi kedvem, de majd holnap.- ajánlom fel hátha beadja a derekát.

-          Chh.. Biztos nem, ünnepelnünk kell, jól berúgni és pasizni, persze csak mértékkel mert neked ott van Brendon nekem meg Adam. Nincs kifogás, a ruhád és a kiegészitők az ágyadon vannak, - kacsint – FUUU DE BERUGUNK MA!!!- kiáltja el magát mire én lemondóan sóhajtok és elindulok a szobám felé.

Jah, és  mikor megláttam a ruhát azt hittem kiesik a szemem, ehhh… mármint nehogy félre értés essék semmi bajom a ruhákkal, de ez nem ruha hanem, hanem egy széttépett lepedő.

Ruhával é cipővel sétálok a konyhába  ahol még mindig Kim sikálja a pultot, mikor meglát felvonja a szemöldökét mire felemelem a ruhát és másik kezembe a cipőt, erre ő szélesen elmosolyodik.

-          Problémád van szívem?

-          Így is mondhatjuk, ugye nem gondolod komolyan hogy ezt magamra akasztom?

-          De igen, amúgy rajtam is hasonló ruha lesz, nem értem mi a baj vele nagyon elegáns, nem de?

-          Nem ez nem elegáns kérlek had vegyek fel olyat amit szeretnek, ebbe nem fogom jól érezni magam:- nézek boci szemekkel rá.

-          Oké de ne a farmeres szetteid közül válasz .- sóhajt most ő lemondóan mire nekem mosolyom széles lesz és futok szobámba kiválasztani ruhám.

a csaj fejét ne nézzétek a ruha a hangsúly 

Nem értem miért pörög ennyire Kim már a taxiban ülünk de nem tud a seggén maradni, folyamatosan beszél és én nem tudok mit csinálni csak röhögni rajta. A Funky Buddha volt az úti cél és fogalmam sincs hogy hogyan fogunk bejutni de Kim csak biztatóan mosolyog, a sor már kígyózik a bejárat előtt mikor oda érünk de mikor elindulok a sor bégére Kim vissza ránt és a biztonsági őr fülébe suttog valamit majd az készségesen beenged minket, én meg csak értelmetlenül nézek de kim csak nevetve rázza a fejét.

Átverekedjük magunkat a táncoló tömegen és a pulthoz megyünk piáért, wiskyvel indítunk és azt követi más sok fajta ilyen ital, mikor már eléggé érezzük ezek hatását a táncoló tömegbe vetjük magunktat, Jó pár számot át táncolunk és én vissza sasszézok a pulthoz mert érzem a lábam sajog és folyik rólam a víz, leülök egy bárszékre és italt kérek de ekkor valaki pofátlanuk mellém vetődik.

-          Egy ilyen szép lánynak nem kéne egyedül ülnie.

-          Nem vagyok egyedül.

-          Hát pedig szerintem nincs itt melletted senki.

-          Nos itt nincs mert éppen táncol az egyik barátnőm.

-          Hát akkor nem hagyhatom hogy unatkozz.

-          De igen, hagyhatod.- beszélek flegmán folyamatosan ő pedig idiótán vigyorog mint egy fogyatékos, bele iszok koktélomba amit idő közben tettek elém.

-          Nem vagy valami barátságos.

-          Csak nem szeretem ha egy ismeretlen nyomul, és méghozzá elég bénán.- nézek rá.

-          Auu, ez szíven ütött.- kap mellkasához, azt hiszem vicces próbál lenni, megunom béna próbálkozását és vissza megyek táncolni, nem is kell sok, mire magam mögött érzek valakit, és vele együtt mozgok. Hirtelen erős nyomást érzek a lábamba de nem foglalkozok vele  megfordulok hogy az ismeretlen táncoló pingvinembe tudjak kapaszkodni de ekkor elvesztem testem feletti irányítást é össze esek, a pingvin elkap és elkezd kivonszolni a tömegből. Fura tudom mi történik de nem tudok mit csinálni, a pingvin berak a kocsiba én próbálok ellenkezni de nem nagyon megy, ránézel és nem tudom kihez hasonlítani, ismerős de mégsem tudom ki, zöld szemei szinte világítanak a sötétbe és göndör fürtjei kuszán állnak.

Az utolsó emlékem az hogy minden elsötétül. Lustán nyitom fel szemeim és próbálok mozogni, valamiért nagyon nehezemre esik, aztán rádöbbenek hogy egy ágyhoz van kötve a kezem. A tegnap esti ruhám van rajtam bár nem vagyok benne biztos hogy mennyit feküdhettem itt az tuti hogy már süt a nap. Kissé kétségbeesetten  kezdem rángatni kezeim de rá kell jönnöm hogy így csak felhorzsolom csuklom.

-          Hahóóóó? Valaki? Oooo az isten szerelmére valaki szedje már le ezt a szart a kezemről!- semmi, hát ez jó sehol senki, nagyon hív a természet és éhes is vagyok, 30 percnél tovább nem tudom visszatartani a pisilést és nem akarok bepisilni. A pisilős gondolataimból egy ajtó nyitódása  ránt ki ami be is csukódik, az illető , ha jól nézem férfi lehet de ahogy közeledik már már biztos hogy pasi aki gonoszan mosolyog rám mikor az ágyhoz ér teljes rálátásom van arcára, helyes, nagyon helyes zöld szemei csillognak mint a smaragd fürtjei keresztezik arcát. Hát én biztosan meghülyültem, arról álmodozok aki elrabolt. Viszont pofán csap a felismerés hogy aki előttem ál az nem máz mint Harri, kicsit lesokkolódva nézek fel rá mire ő megszólal.

-          Látom felébredtél.

-          Nem, vak vagy!- vetem oda egy kicsit flegmán mire egy pillantás alatt egy szintbe kerül velem és erősen elkapja és szorítani kezdi vállam.

-          Ne merj tiszteletlen lenni vagy olyat teszek amit még én magam is megbánok.- sziszegi - Nem esik nehezemre tönkre tenni, a szabályokat holnap ismertetjük a fiúkkal, remélem ez a szoba megfelel, de ha nem akkor is leszel, a ruhák a szekrényben.- mondja  mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne és elengedi vállam, majd felkel hogy kifele induljon.

-          Harry mi a francot keresek én itt, és te mit keresel itt miért raboltál el, mi a franc ez az egész?- hadarom kérdéseimet.

-          Majd idővel megtudod, semmi közöd hozzá, a kötél pedig csak masnira van kötve.- nevet gonoszan és kimegy maga után jól becsapva az ajtót.

Miután rájöttem hogy tényleg csak egy masni van a kötélen  kioldoztam és felkeltem , körbenéztem a szobában és ami eszembe jutott róla hogy rideg, nincsenek színek semmi minden fehér, oda sétálok az ajtóhoz amin Harry kiment és ki akarom nyitni de nem megy, szóval bezárt. A szobában van még egy ajtó, gondolom az csak nyitva van, nagy szerencsémre nyitva is volt, de én egy kijáratra számítottam nem pedig egy fürdőszobára, de minden rosszban van valami jó így az óriási kádat felengedtem vízzel, persze előtte elmostam hiszen nem tudhatom ki ült benne .  Lerángattam magamról ruháim és beleültem a forró vízbe. Ja és előtte pisiltem.

Fogalmam sincs meddig terpeszkedhettem ott, de arra eszméltem fel hogy lábdobogást hallok, gyorsan kipattantam az kádból és magam köré csavartam egy törölközőt. Meghallottam hogy nyílik a szobám ajtaja és valakik nevetnek, oda léptem az ajtóhoz és amilyen gyorsan csak lehetett kulcsra zártam, és fülemet az ajtóra tapasztva hallgatóztam. Hangos szitkozódást hallottam és azt hiszem felém irányultak Harry szavai, mikor befejezte  monológját amiben azt ecsetelte hogy mekkora egy ribanc vagyok, hallottam több ember nevetését. Az egyik bedobta az ötletét , miszerint a fürdőben vagy, Juhiii, hogy te milyen okos vagy bazdmeg.

Hátrébb léptem az ajtótól és a mosdókagyló szegélyére ültem fel.

-          Nyisd ki az ajtót te ribanc!- auu ez fájt.- Nem hallod bazdmeg? Nyisd már ki!- vág bele izomból az ajtóba, nem akarok az ajtó helyében lenni.

-          Nem!- ordítom ki, szórakozok egy kicsit vele, hiszen a viccet mindenki érti .

-          Ha nem nyitod ki rád fogom törni!- ordítja még mindig és megint bele vág az ajtóba. Hát hajra majd pont ő töri be ez a nagy fa ajtót, a giliszta izmaival, ezt ö sem gondolta komolyan.

-          Hát hajrá, az megnézem!- kiáltom ki. Megint nevetést hallok.

A következő amit észlelek az a nagy durranás az ajtó a földön és az óriási pór . Ja meg egy dühös Harry akinek szemei most nem szép zöldek hanem feketék, és szikrákat szórna felém, ami már-már kicsit ijesztő. Ökölbe szorított kezekkel indul meg felém és én még mindig csak ülök és kikerekedett szemekkel nézem az ajtót, na jó talán nem is olyan gyenge. Mikor elém ér erősen markolja meg felkaromat. Dühösen néz  a szemembe, bár én lesütöm őket, veszek némi bátorságot hogy ránézzek és mikor ezt megteszem talán mintha egy kicsit megenyhülne, szorítása enged ész szemei ellágyulnak, talán 20 másodpercig tart mikor szorítása ismét erős lesz és szemei bár már nem olyan gonosza még is ki lehet venni belőlük hogy nagyon dühös.

-          Mi a francot képzelsz magadról?- nem válaszolok.- Válaszolj!- ránt karomon egyet ami bár nem annyira fáj de még sem kellemes érzés.

-          Aki itt magyarázattal tartozik az nem én vagyok szerintem de világosíts fel ha igen!-  mondom egy kicsit flegmán, és állom tekintetét.

-          Ne merj velem így beszélni vagy nagyon megbánod!- szorítja erősebben karom, jó ez már kezd fájni.

-          Óooo igen mit csinálsz megütsz!- nevetek fel majd folytatom.- Nem hinnem hogy Anne büszke lenne rád!

-          Nem esne megtenni, nem érdekel anyám véleménye tehát ne gyere evvel!- mondja egyszerűen mire én zavarodottan nézek rá, régen mindig az anyja véleménye számított neki, semmit nem tett anélkül hogy meg nem kérdezte volna mit gondol, mi történt Harryvel, azon kívül hogy egy paraszt lett.

Nagyot rántott rajtam így a talpam a földel találkozott, kezem gyorsan a törölköző elé kaptam mert éreztem hogy már nem sok  tartja, erősen szorítottam magamhoz, valamiért olyan érzésem volt mintha biztonságot nyújtott volna. Harry kifele kezdet rángatni cseppet sem gyengéden.

-          Ne rángass már!- tépem ki kezem szorításából, és mellkasomhoz szorítva dörzsöltem a fájdalmas területet.

-          Öltözz fel!- löki oda.

-          Mégis mibe?

-          Nézzél szét bazdmeg! A szekrénybe vannak a ruhák!- úgy beszél hozzám mint egy kutyához…

-          Menjél ki!- most rajtam a sor hogy flegmázzak.

-          Nem megyek, rajtad kívül sok más lányt láttam meztelenül nem a te tested fog megrenditeni.- beszél megalázóan hozzám, megvetéssel szemeiben amit nem tudok hova tenni. Hát jó ö akarta, nem vagyok szégyenlős de vannak  gátlásaim, így a szekrény felé vettem az iránt és kinyitottam meglepődtem mikor saját ruháim egy részét találtam benne.

-          Mi a francot keresnek itt a ruháim?-kezdek idegbeteg lenni.

-          Itt fogsz lakni!- jelenti ki nemes egyszerűséggel .

-          Mivan?- visítom .- Te nem vagy normális fel foglak jelenteni vagy megöllek vagy vagy jó tök mindegy ezt akkor is te fogod megszopni.- talán ma egy kicsit ideges vagyok.

-          Azt megnézem, ha lenyugodtál csak akkor gyere le a többiek nem bírják ha pofáznak nekik.- mondja majd kimegy és becsapja maja után az ajtót.

London hű volt magához így rohadt hideg volt

Gyorsan kiszedek egy farmert és egy topot majd fehérneműt kezdek keresni , ami azt illeti találok is csal éppen nem a sajátomat.  Hogy is mondjam, ha úgy fogalmazok hogy  egy falat csipke és semmi más akkor szerintem egész jól elmagyarázom, találok talán egy normálisat ami talán még kényelmes is gyorsan magamra húzom a cuccokat majd mezítláb indulok meg. Azon kattog az agyam hogy szökhetnék meg, a folyóson látok egy ablakit ami nyitva van oda szaladok de azért előtte gondosan megnézem hogy tiszta-e a terep. Kinézek az ablakin, de a környék nagyon nem volt ismerős, azt biztos hogy ez a külváros és annak is legszéle, de erre még sosem jártam. Lenézek  és örömmel látom hogy az ablak alatt csak fű van. lábdobogást hallok és Harry hangját így  össze szedtem magam és minden  bátorságomat és az blak párkányra felmászva az ablak szélét fogva még utoljára hátra néztem és láttam hogy Harry felém fut és nevemet ordítja igy nem volt más mint ugrani, pont sikerült le ugranom még mi előtt Harry odaért. 

Nem estem nagyot mert csak a második emeletről ugrottam, de még sem volt jó földet érni, felpattantam és futni kezdtem, mikor megláttam a kaput még gyorsabbra vettem az iramot. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel mikor ráeszméltem, hogy nyitva van , hátra néztem és láttam, hogy felém igyekszik így nem volt időm gondolkodni merre fussak , tehát a jobb oldalt választottam és eszeveszetten kezdtem rohanni.  Idő közben hátra néztem és láttam, hogy Harry fut utánam, gyorsítottam bár már le akartak esni lábaim és kb. 5 perce futottam nem adtam fel, de Harry sem . Nem bírtam tovább így lassítottam de nem álltam meg, hátra néztem és láttam hogy Harry nem változtat a tempón és egyre közelebb ér, de futottam hiszen ha megállok elkap. 

Futottam de mivel erőm teljesen elhagyott így egyre csak lassítottam és nem csodálkoztam mikor erős fogást éreztem karomon ma már sokadára.

-          Mi a francot képzelsz már megint mondtam hogy nyugodj le nem, normális vagy? Ép eszű ember nem ugrik ki a második emeletről te elmebajos, mire volt jó, azt hitted nem kaplak el? Hmm? Válaszolj te ribanc!- suttogva ordított. és ráncigált maga után az utca közepén.

Nem érdekelt semmi, azt tudtam hogy nem fogok sírni mert azt a gyenge emberek teszik és én nem vagyok gyenge azt biztos. Harry még mindig ecsetelte mekkora őrült vagyok és ribanc és kurva és efféle szebbnél szebb jelzőket kaptam de nem érdekelt már nem. Ha még nem utáltam eléggé akkor most már biztos, fogalmam sincs mit tettem ellene és hogy mit akar tőlem de azt biztos hogy nem kapja meg.

Mikor  a kapuba értünk rám nézett és gúnyosan elmosolyodott. Beléptünk a házba és újra maga után kezdett vonszolni, egy számomra ismeretlen szobába húzott, a falai szürkék voltak és a bútorok feketék és fehérek, de inkább fehérek. Harry elengedte a kezem és becsukta az ajtót, majd kulcsra is zárta, kezdtem megijedni.

-          Térdelj le!- mondta parancsolóan.