19.

Hi babies!
Kicsit olyan semmilyen lett:D
Csók mindenkinek:D

Carmen szemszöge

Miután Niall elhagyta a szobát, csak ültem az ágyban és néztem magam elé, sok mindenen elgondolkodtam például hogy mit érezhet most a családom, vagy hogy Brendon hogy bírja, vagy talán nem is érdekli, keres e vagy sem, feladta vagy talán már meg is csalt? Nem tudhatom, bíznom kéne benne hisz egy kapcsolatban az a lényeg de valahogy nem megy, olyan érzésem van mintha nem lenne hűséges...
Kim tuti idegbeteg és vele együtt anyukám is, apukámról nem is beszélve, ő tuti megfogja ölni Harryt, már ha megtalálnak.
A rendőrség kereshet már vagy talán még nem?
Gondolataimból, megint az ajtó szakított ki csak hogy most nem csendesen és nyugodtan nyitódott ki és egy szőke bukkant fel (szerk. megj.: gyerekek esküszöm nem tudom mit írok már), hanem egy dühös szikrákat szóró szempárral néztem farkas szemet.

Harry szemszöge

Carmen kikészít idegileg, ami vicces mert nem tett ellenem semmit, ő nem, de más igen, és eléggé közel állnak egymáshoz. Én igazán nem akarom őt bántani de valahogy mindig kiharcolja magának, bár lehet én vagyok a forrófejű, de akkor sem kéne idegesítenie. Szívességet teszek neki hogy itt van, de lehet ő nem úgy fogja fel. Itt önvédelemre fogják tanítani a srácok, én pedig mást fogok neki megtanítani...
Mr. Smith sokkal tartozik nekem, nem pénzel, hanem eléggé nagy mennyiségű droggal és még mellé egy számomra fontos emberrel. Carmen apját mindeni csendes jó embernek ismeri, de az egy álarc, ha a lepel lehull kegyetlen, és nem fáj neki ha ölni kell, hideg vérrel megteszi.
A lánya a legféltettebb kincse aki most mily meglepő módon a kezeim között van, nem fogok nagy sebeket ejteni a kicsi Carmen szívén megtanítom neki mi a rend, ha már az apja nem tette, csak hogy az én mocereim kicsit másabbak ...
Amint megtudtam hogy Niall beszélgetett vele iszonyat dühös lettem, elpofáztam hogy nem alakíthat vele senki sem komolyabb kapcsolatot. Nem nőhet hozzánk, a srácok kegyetlenek de ha valakit megszeretnek nem engedik el.
Mikor haza értem egyből Carmen szobája felé vettem az irányt, szívesebben tettem volna le az alaksorba de azt a helyet én is nehezen viselem el, főleg hogy a dohos szagon kívül a hófehér fal néhány helyen pirosas bordós színárnyalatot vett fel.
Idegesen szeltem a lépcső fokait, mikor felértem a folyosó legvégén lévő ajtóhoz vettem az irányt. Az ajtót lendülettel nyitottam ki és az ágyban békésen ülő lányra néztem akit eléggé mély gondolataiból rángathattam ki, hiszem eléggé elbambult, fejét felém fordította és farkas szemet néztünk.
- Ki a franc engedte meg hogy beszélj Niallel?- indultam meg felé, meg sem rezzent, semmi, állta tekintetem. Mikor az ágy mellé értem még mindig meg sem rezzent nem szólalt meg, nem tett semmit, semmi hirtelen mozdulatot, és nem is válaszolt, ami már kezdett nagyon idegesíteni.- Na mi van most már nem olyan nagy a szád mi? Válaszolnál? - hajolok hozzá közel de ö még mindig nem válaszol, csak állja tekintetem, lehet teljesen bedilizett?
- Senki.- mondja lenézően és hátrébb tornássza magát az ágyban,  gondolom mert zavarta hogy ilyen közel voltam hozzá.- Mikor mehetek haza?- mondja még mindig lenézően, idegesít a stílusa, nem fogom sokig bírni hogy ebben a házban tartózkodik.
- Ha én úgy döntök hogy elmehetsz akkor majd szólok, de még nem jött el annak az ideje.- mondom szigorúan, mire szemei könnybe lábadnak, de nem kezd el sírni, mióta itt van még egyszer sem sírt pedig már eleget kapott amiért sírhatott volna, de nem tette,próbálja erősnek mutatni magát, de egyszer úgyis minden fal ledől.

Carmen szemszöge

Harry egy arrogáns pöcs, rá kell nézni és látszik rajta milyen gonosz.
Utálom őt, tönkre teszi az életem.
Nem ilyennek ismertem meg, hihetetlen  hogy milyen ember is lett belőle, nem tudom mi tettem ilyenné. Sajnálom hogy ilyen lett, kiskorunkba mindig mindent meg terveztünk, azt hogyha felnövünk majd egymás szomszédjai leszünk és örökre legjobb barátok leszünk, de ez már a közép suliban meghiúsult hiszen megutáltuk egymást, vagyis hát ő engem, számomra ismeretlen ok miatt.
Szeretném tudni miért rabolt el, hogy mi közöm van nekem ehhez az egészhez,
Az tiszta hogy Harry nem egy tisztességes ember, bármit kinézek most már belőle, de mire kellek neki én, semmi közöm az ügyeihez.
Idegesít hogy nem tudok semmit.
- Megkaphatom a mobilom?- nézek Harryre kiskutya szemekkel, úgy néz ki meghatja mivel feláll és egy asztalhoz meg ami a szobában van elhelyeze, a farzsebébe nyúl és kiveszi belőle telefonom. ügyködik vele egy kicsit úgy hogy ne lássam, majd óriási mosollyal a fején indul meg felém telefonommal kezében oda adja majd elhagyja a szobát.
Örülök a fejemnek majd rájövök hogy az a köcsög kivette belőle az akkumulátort.