17.

Hát gyerekek fogalmam sincs hol kezdjem, szörnyű ember vagyok tudom. Sajnálom hogy nem hoztam részt de a dolgok nem igazán alakulnak úgy ahogy akarom. Először is költöztünk ami annyit tesz hogy jelenleg sem időm sem pedig netem nincs/ most mikor írok egy-egy részt/. Aztán, rengeteget kell tanuljak, és hát a matek tanárom utál, nem viccelek utál, látszik a fején, úgy néz mint aki meg a kar ölni vagy mint aki nem is tudom.. fogalmam sincs miért a másik pillanatban meg bazsalyog:’D.

Tehát nagyon sajnálom, igyekszem de bahhhhhhhh…..

-          Térdelj le.

Fogalmam sincs mit akarhatott de én le nem térdeltem az biztos, csak álltam és néztem.

-          Nem hallasz bazdmeg?!!? Térdelj le!- emeli fel hangját, de én meg sem mozdulok

-      - Minek?

-          Te nem vonsz kérdőre engem!- jön közelebb és megragadja karom.

-          Tudtommal rohadtul te raboltál el engem és rohadtul te rángatsz és rám töröd az ajtót majd ordítasz velem , mit képzelsz ki  a franc vagy te, és milyen jogon teszel ilyeneket akárkivel is?!?!?- emelem fel a hangom .- Nem vagy te senki, érten egy senki vagy, egy gerinctelen féreg akiben egy cseppnyi tisztelet sincs, undorító  vagy. Hány lánnyal csináltad még ezt?- kérdezem bár nem számítok arra amit tesz, kezét lendíti és tenyere hatalmas erővel randizik arcommal.

 Nem a legkellemesebb érzés az meg kell mondanom. Fejem oldalra csuklik  és kezem oda kapom a fájó területre. Az érzés mint mondtam kicsit sem kellemes . felnézek hogy Harry fejét tudjam nézni, egy ideig csak nézek szemébe és próbálok kivenni belőle valamit, ő is csak néz nm tesz semmit áll mint a cövek. Egy pillanat alatt lendítem kezem ami már ökölbe szorítva pihent mellettem, sajnos Harry nem túl gyorsan reagál így elég keményen vágom orrba, kezem visszahúzom és nézem a rajta csepegő vért, kattan az agyam hogy most jött el az időm hiszen Harry orrával van elfoglalva, ami nagy valószínűséggel betört.  Sarkon fordulok és elkezdek szaladni a hosszú folyosón, fogalmam sincs merre megyek de magam mellett hirtelen meglátok egy lépcsőt, lesietek rajta egyszer sikerül is megbotlanom de szerencsére nem esek hasra. amint leérek látom magam előtt a fényt(az ajtóra gondolok/sz.k./). Mégis indulok felé de mikor kinyitnám valaki megelőz és orrba csap az ajtóval, kissé hátra tántorodok és pislogok párat hogy kitisztuljon látásom mert kicsit bekönnyeztem. Látásom tisztulni kezd és szembe találom magam 4 fiúval, akiknek értetlen tekintetükhöz nem tudok mit hozzáfűzni. Az én tekintetem már kissé ijedt hiszen nem tudom folytatni utam, a lépcső felől hangokat hallok ezért megfordulok és mit ad isten Harryvel találom szembe magam, vajon kivel. Orrához egy törölközőt szorít és tekintetek értetlen de egyben dühös. Nem nagyon tudok megszólalni, fogalmam sincs miért de nem megy.

-          Louis vidd fel őt és mutasd meg neki miért nem szabad elszökni. - utasítja az egyik mögöttem állót. - De azért előtte csinálj valamit a fejével Liam.- mondja még egy valakinek .

Harri sarkon fordul és elmegy, mellém lép 2 srác mindkettő kezét tetoválások díszítik, a fekete hajú perverzen rám vigyorog míg a másik csak fapofával indul meg előre, A fekete kezét átveti vállamon és igy indul meg, lerázom kezét magamról és gyorsítok lépteimen amin ő csak röhög. Fogalmam sincs mi ilyen rohadt vicces…

Egy szobába érünk, ez a szoba már valamennyire színes, de itt is inkább a fekete színek uralkodnak, bár nekem tetszik ez a stílus. A ház többi része / már ahol jártam /, pedig hófehér volt, meg piros és fekete, jól harmonizáltak nagyon tetszett ellentétben Harry szobájával, az olyan lehangoló volt, meg ijesztő, mint Harry. Bár ő sem ijesztő, de nagyon szívesen lelőném, persze nem úgy hogy meghaljon, azt nem tudnám megtenni senkivel, de a lábába egész nyugodtan mélyesztenék golyót. Nagyon is megérdemli. Fogalmam sincs mit akarhat de már jó lenne ha elmondaná és haza mehetnék fogalmam sincs mi van Kimmel. Tuti halálra aggódja magát, hiszen már attól ki van ha nem tájékoztatom SMS-ben óránként hogylétemről arról hogy hol vagyok meg ilyenek, bár ezeket én is megkövetelem tőle. Gondolataimból egy erős kéz ránk ki  ami az ágyra taszít. Ijedten rázom meg fejem, és magam mellet megpillantom Liamet egy dobozzal a kezében, kinyitja a dobozt ami tele van kötszerrel és egyéb más ilyesmi dolgokkal. Elfintorodom hiszen utálom az ilyeneket… Idő közben elállt orrom vérzése  és a vér kezdett megszáradni arcomon, csodálatos látványt  nyújthattam. Liam letakarította arcomról és helyre rakta orrom ami nem volt túl jó érzés hiszen iszonyatosan fájt.

Miután Liam elhagyta a szobát, én még mindig az ágyon ültem és próbáltam megnyugodni, mikor felnéztem/ mert eddig le volt sütve a szemem/ megláttam hogy Zayn vészesen kezdett közeledni, kicsit ijedten néztem rá és ez neki is feltűnt.

-Na m van, csak nem tán megijedtél drágám?- ért elém és leguggolt , kezeit combomra csúsztatta és egyre feljebb haladt… De még mielőtt oda ért volna a keze, hirtelen kaptam el csuklóját és emeltem el combomtól. Rám emelte tekintetét mire én is szemébe néztem de az én nézésem olyan  volt mint aki éppen ölni készül, kezét egyre erősebben szorítotton és már látszódott rajta hogy mostmár kezd neki fájni. – Na jó idefigyelj!- rántja ki kezét kezemből és feláll.- Te kis csitri te velem nem fogsz szórakozni, kurvára meg foglak  dugni és nem nagyon tehetsz ellene semmit.- mondja és bár hangja eléggé ideges nem igaz idegesség tükröződik tekintetében, bár nem tudom, nem ismerem.

Mire felfogom az általa mondottakat már az ágyra próbál lökni, mindkét kezemmel tiltakozom és bár nem hangosan de eléggé, végül le bírt gyűrni .

U.i.: A folytatást nem részletezem, talán majd máskor, semmi kedvem most ilyenekről írni.

U.i.2.: ez csak egy része valamiért a másik felét nem találom ...