1

100  kg.

Ezt látom most.

100  kg.

Mindenki ezt látja.

Megnéznek.

Undorodom magamtól.

Mindenki undorodik tőlem.

Utálom, hogy most is eszek.

Utálom, hogy ennyire megszállott vagyok.

A rabja lettem csak eszek, mindig eszek.

Az iskolában utálnak, csúfolnak.

Kivéve egy embert.

Ő mindig mellettem állt, sosem hagyott cserben, nagyon szép és vékony, úgy, mint mindenki, ő mindig megvéd, akármiről van szó, kitart mellettem, sose hagy cserben még ha őt is basztatják miattam, ő Gemma. Igazából fogalmam sincs, miért van mellettem, mert simán menő lehetne, hiszen az öccse a suli sztárja, aki engem nem mellesleg utál, pontosan 6 éve.

6 éve kezdtem el hízni. Először nem tűnt fel hogy baj van, de aztán rá álltam a mérlegre és rájöttem, hogy valami nincs rendben, Gemma már akkor is mondta, hogy nem érti, miért hízok, hogyha nem eszek, már kiderült, hogy an egy betegségem ami így hat ki a testemre. Az 50 kg-s lányból hirtelen 60-, 70-, 80-, 90-kg-s lány lett. Az orvosok mindennel  próbálkoztak, de semmi sem hatott, pedig én reménykedtem, aztán annyira kiborultam hogy elkezdtem enni, nem is keveset, szomorú voltam és csak azt láttam megoldásként, Gemma ezt nem nézte jó szemmel, rám szolt de nem hallgattam rá, így inkább befogta a száját, tudta hogy úgy is reménytelen.

Itt Angliában mindenki vékony, én is az voltam. Régen. Chh régen, 6 éve akkor még minden jó volt kedveltek nem azért bámultak meg mert dagadt vagyok hanem mert… nos ezt én se tudom eldönteni, fütyültek mire én azt válaszoltam hogy nem vagyok kutya, de szerintem teljesen jogosan mondtam. nem mondom hogy szép voltam mert nem de azt se hogy ronda, olyan átlagos.

De hát így jártam ezt kell szeretni.