16

Nos az előző részben az kimaradt, hogy már haza értem és elfelejtettem a részt kirakni mielőtt indulunk, így most kapjátok meg mindkettőt.
Nem akarom lelőni a poént, de itt már Harry teljes életnagyságban meg jelenik !!!!:D

3 év, ennyi telt el az emlékezetes este óta, mióta megkaptam életem első csókját Brendontól, nos utána arra jutottunk hogy megpróbáljuk a távkapcsolatot, az elején nem nagyon ment és én fel is akartam adni de ő mondta hogy megoldjuk. Anya mikor megtudta hogy barátom van kicsit kiborult, de kb 5 perc alatt megbékélt a dologgal, nos apánál már nem volt könnyű beadni  ezt, de mostmár ő is nagyon bírja Brendont aminek én nagyon örülök, együtt nézik a meccset és kerti sütögetéseket rendeznek.

Mikor Brendon bemutatott a szüleinek elég furcsa volt a helyzet mert mikor oda értünk még nem voltak otthon így felmentünk Brendon szobájába ahol történtek dolgok… és az anyukája pedig ránk nyitott, azt hiszem ott könyvelt el ribancnak, azóta sem bír, sőt utál, Brendon próbálkozott egy ideig hogy összehozzon minket de csak csípős megjegyzéseket kaptam az anyjától, így már megbékéltünk avval hogy sosem fog szeretni. A kínos pillanatokat sem tudom elkerülni ha náluk vacsorázunk, az anyja nem bírja ki hogy ne szóljon be valamit, Brendon apja az egyik legjószívűbb ember akivel valaha találkoztam, kedves és vicces mindig jót tudok nevetni mikor a felesége az asztalnál engem szid vagy beszól és ő fejeket vág így mindenki nevet csak Brendon anyukája nem.

Anyáéktól a 19. szülinapomra egy kocsit kaptam, aminek nagyon örültem, mivel az egyetem mellett dolgozok is így semmi időm nem lett volna vonatozni oda vissza és nem ugráltathatok mindig valakit hogy hozzon vigyen. A kocsi tökéletes és imádom a legjobb a világon.

Tökéletesen telt ez a 4 év, Kim a legeslegjobb barátnő a világon, ami Gemmát illeti, hát arról inkább nem beszélek de nagyon csúnyán összevesztünk, vagyis ő veszett össze velem mert állítólag cserben hagytam de ár nem érdekelt, akkor nagyon kibuktam. Kim ott volt, mindig itt van mellettem és támogat még a legbénább döntéseimben, a suliban nagyon sok barátot szereztem, mindenkivel jóba vagyok kivéve Chrustinát és a csatlósait, akik közé Gemma is tartozott de Gemma ismeretlen okokból teljesen felszívódott már nem láttam 2 éve de nem is hiányzik, nagyon rosszul estek a dolgok amiket  a fejemhez vágott.

Itt állok és mondom beszédemet az osztályom nevébe, mivel engem szavaztak meg „szónoknak”.

-          Azt hiszem büszkék lehetünk magunkra, ez a négy év csodálatosan telt, sokat tanultunk.- nézek körbe, mire mindenki felnevet.- Jó talán volt aki nem volt túl szorgos de  mivel itt mindenki a diplomáját szorongatja kezében, és potyognak könnyei  vagy csak nevet magában, az most nagyon büszke lehet, hiszen megcsináltuk és bár voltak akadályok de mindenkinek sikerült. Az osztály nevében szeretném megköszönni kedves tanárainknak és aki még jelen voltak ezekben az évben, a sok segítséget a felkészítést és mindent. Még egyszer nagyon köszönjük.- nézek hátra tanárainkra, majd sapimat feldobva jelzek a többi diáknak hogy ők is tegyék ezt, tömérdek fotó és sírás után végül sikerül a családomig is eljutnom, mindenkit üdvözlök és az elmúlt évekről kezdünk beszélni, gyönyörű emlékekről melyek mindig élni fognak bennem

#Visszaemlékezés

Az utolsó óránkról csengettek mi és már száguldottunk is ki a kapunk, azt terveztük hogy valahova elmegyünk enni mert nagyon éhesek voltunk és hát az itteni kaják nem a legjobbak, éppen arról beszélgettünk milyen szerencsések vagyunk hogy így egymásra találtunk és mikor felnéztem megpillantottam Stevet és a fiúkat az edzőteremből. Ők is engem néztek és mire észbe kaptam eszeveszettül futottam feléjük, igy nem egy diák figyelmét vontam magamra, hallottam magam mögött Kim kuncogását, mikor már csak két méter van közöttünk  eldobom táskám és nyakába ugrom, nem esik nehezére elkapni hiszen majd kétszer akkora mint én és tömény izom, percekig igy állunk és mikor megunjuk a megunhatatlant lerak és így lehetőségem van a többieket is szarrá ölelgetni. Közben Kim is odaér és felkapja táskám bemutatom  mindenkinek és mosolyogva nézem hogy Adammal kisebb beszélgetésbe elegyednek,, gyorsan elveszem táskám és körbenézek mert úgy érzem mintha valaki figyelne, nem is érzem rosszul, a fél kampusz minket figyel vagy éppen rólunk beszél „diszkréten”, de most ez sem érdekel, kitaláljuk hogy elmegyünk enni és beszállunk a fekete buszba, egész kényelmesen elférünk tehát nem kell nyomorogni. Egy olasz étteremben kajálunk és a hangulat nagyon jó. Imádom hogy ilyen barátaim vannak.

#Visszaemlékezés vége

Sok ilyen kis emlék van a szívemben. A pillanat mikor kiderült hogy Kimmel majdnem ugyanott dolgozunk aztán hogy megbeszéljük hogy örökké kitartunk egymás mellet, mikor megvettük a közös házunkat, némi szülői segítséggel. Mikor azon veszekedtünk milyen legyen a fürdőszoba csempe aminek a vége az lett hogy a fürdő egyik oldala  piros a másik pedig rózsaszín, igazán szexi lett -azóta is szúrja a szemem reggelente- , nagyon sok ilyen emlékem van és mosolyogva gondolok vissza rájuk, most úgy beszélek mintha valami 100 éves nagyi lennék. Remélem még sok ilyen emléket szerezhetek, mire feleszmélek már az étteremben ülünk, én jobban szerettem volna ha na közös lakásban van a kaja de úgy döntöttünk inkább jobb lesz az étterem míg Kim és a családja a házban ünnepelnek .

Azt ebéd nagyon jól sikerül a hangulat is jó, és nem utolsó sorban pénzt is kapok, próbáltam mindenkivel egyformán foglalkozni de nem igazán ment mert nem tudok ketté szakadni. Mire mindenki elmegy már este 7 óra és rohadt fáradt vagyok, elköszönök anyáéktól és Brendontól is mert neki is el kell mennie, sajnos. Bepattanok a kocsimba és haza megyek, örömmel látom hogy már nincs itt családja, ne értsétek félre nagyon kedvesek meg minden csak most semmi kedvem jó pofizni, amint belépek az ajtón egy rohangáló Kimmel találom szembe magam, gondolom pakol, persze én röhögve megyek utána a konyhába és látom hogy az utolsó simításokat végzi.

-          Hali, mizu?- kérdezem kedvesen mikor a pultot törli.

-          Semmi de siess mert megyünk bulizni.- mondja vigyorogva.

-          Neh, ne ma, egy roncs vagyok, elfáradtam meg minden, semmi kedvem, de majd holnap.- ajánlom fel hátha beadja a derekát.

-          Chh.. Biztos nem, ünnepelnünk kell, jól berúgni és pasizni, persze csak mértékkel mert neked ott van Brendon nekem meg Adam. Nincs kifogás, a ruhád és a kiegészitők az ágyadon vannak, - kacsint – FUUU DE BERUGUNK MA!!!- kiáltja el magát mire én lemondóan sóhajtok és elindulok a szobám felé.

Jah, és  mikor megláttam a ruhát azt hittem kiesik a szemem, ehhh… mármint nehogy félre értés essék semmi bajom a ruhákkal, de ez nem ruha hanem, hanem egy széttépett lepedő.

Ruhával é cipővel sétálok a konyhába  ahol még mindig Kim sikálja a pultot, mikor meglát felvonja a szemöldökét mire felemelem a ruhát és másik kezembe a cipőt, erre ő szélesen elmosolyodik.

-          Problémád van szívem?

-          Így is mondhatjuk, ugye nem gondolod komolyan hogy ezt magamra akasztom?

-          De igen, amúgy rajtam is hasonló ruha lesz, nem értem mi a baj vele nagyon elegáns, nem de?

-          Nem ez nem elegáns kérlek had vegyek fel olyat amit szeretnek, ebbe nem fogom jól érezni magam:- nézek boci szemekkel rá.

-          Oké de ne a farmeres szetteid közül válasz .- sóhajt most ő lemondóan mire nekem mosolyom széles lesz és futok szobámba kiválasztani ruhám.

a csaj fejét ne nézzétek a ruha a hangsúly 

Nem értem miért pörög ennyire Kim már a taxiban ülünk de nem tud a seggén maradni, folyamatosan beszél és én nem tudok mit csinálni csak röhögni rajta. A Funky Buddha volt az úti cél és fogalmam sincs hogy hogyan fogunk bejutni de Kim csak biztatóan mosolyog, a sor már kígyózik a bejárat előtt mikor oda érünk de mikor elindulok a sor bégére Kim vissza ránt és a biztonsági őr fülébe suttog valamit majd az készségesen beenged minket, én meg csak értelmetlenül nézek de kim csak nevetve rázza a fejét.

Átverekedjük magunkat a táncoló tömegen és a pulthoz megyünk piáért, wiskyvel indítunk és azt követi más sok fajta ilyen ital, mikor már eléggé érezzük ezek hatását a táncoló tömegbe vetjük magunktat, Jó pár számot át táncolunk és én vissza sasszézok a pulthoz mert érzem a lábam sajog és folyik rólam a víz, leülök egy bárszékre és italt kérek de ekkor valaki pofátlanuk mellém vetődik.

-          Egy ilyen szép lánynak nem kéne egyedül ülnie.

-          Nem vagyok egyedül.

-          Hát pedig szerintem nincs itt melletted senki.

-          Nos itt nincs mert éppen táncol az egyik barátnőm.

-          Hát akkor nem hagyhatom hogy unatkozz.

-          De igen, hagyhatod.- beszélek flegmán folyamatosan ő pedig idiótán vigyorog mint egy fogyatékos, bele iszok koktélomba amit idő közben tettek elém.

-          Nem vagy valami barátságos.

-          Csak nem szeretem ha egy ismeretlen nyomul, és méghozzá elég bénán.- nézek rá.

-          Auu, ez szíven ütött.- kap mellkasához, azt hiszem vicces próbál lenni, megunom béna próbálkozását és vissza megyek táncolni, nem is kell sok, mire magam mögött érzek valakit, és vele együtt mozgok. Hirtelen erős nyomást érzek a lábamba de nem foglalkozok vele  megfordulok hogy az ismeretlen táncoló pingvinembe tudjak kapaszkodni de ekkor elvesztem testem feletti irányítást é össze esek, a pingvin elkap és elkezd kivonszolni a tömegből. Fura tudom mi történik de nem tudok mit csinálni, a pingvin berak a kocsiba én próbálok ellenkezni de nem nagyon megy, ránézel és nem tudom kihez hasonlítani, ismerős de mégsem tudom ki, zöld szemei szinte világítanak a sötétbe és göndör fürtjei kuszán állnak.

Az utolsó emlékem az hogy minden elsötétül. Lustán nyitom fel szemeim és próbálok mozogni, valamiért nagyon nehezemre esik, aztán rádöbbenek hogy egy ágyhoz van kötve a kezem. A tegnap esti ruhám van rajtam bár nem vagyok benne biztos hogy mennyit feküdhettem itt az tuti hogy már süt a nap. Kissé kétségbeesetten  kezdem rángatni kezeim de rá kell jönnöm hogy így csak felhorzsolom csuklom.

-          Hahóóóó? Valaki? Oooo az isten szerelmére valaki szedje már le ezt a szart a kezemről!- semmi, hát ez jó sehol senki, nagyon hív a természet és éhes is vagyok, 30 percnél tovább nem tudom visszatartani a pisilést és nem akarok bepisilni. A pisilős gondolataimból egy ajtó nyitódása  ránt ki ami be is csukódik, az illető , ha jól nézem férfi lehet de ahogy közeledik már már biztos hogy pasi aki gonoszan mosolyog rám mikor az ágyhoz ér teljes rálátásom van arcára, helyes, nagyon helyes zöld szemei csillognak mint a smaragd fürtjei keresztezik arcát. Hát én biztosan meghülyültem, arról álmodozok aki elrabolt. Viszont pofán csap a felismerés hogy aki előttem ál az nem máz mint Harri, kicsit lesokkolódva nézek fel rá mire ő megszólal.

-          Látom felébredtél.

-          Nem, vak vagy!- vetem oda egy kicsit flegmán mire egy pillantás alatt egy szintbe kerül velem és erősen elkapja és szorítani kezdi vállam.

-          Ne merj tiszteletlen lenni vagy olyat teszek amit még én magam is megbánok.- sziszegi - Nem esik nehezemre tönkre tenni, a szabályokat holnap ismertetjük a fiúkkal, remélem ez a szoba megfelel, de ha nem akkor is leszel, a ruhák a szekrényben.- mondja  mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne és elengedi vállam, majd felkel hogy kifele induljon.

-          Harry mi a francot keresek én itt, és te mit keresel itt miért raboltál el, mi a franc ez az egész?- hadarom kérdéseimet.

-          Majd idővel megtudod, semmi közöd hozzá, a kötél pedig csak masnira van kötve.- nevet gonoszan és kimegy maga után jól becsapva az ajtót.

Miután rájöttem hogy tényleg csak egy masni van a kötélen  kioldoztam és felkeltem , körbenéztem a szobában és ami eszembe jutott róla hogy rideg, nincsenek színek semmi minden fehér, oda sétálok az ajtóhoz amin Harry kiment és ki akarom nyitni de nem megy, szóval bezárt. A szobában van még egy ajtó, gondolom az csak nyitva van, nagy szerencsémre nyitva is volt, de én egy kijáratra számítottam nem pedig egy fürdőszobára, de minden rosszban van valami jó így az óriási kádat felengedtem vízzel, persze előtte elmostam hiszen nem tudhatom ki ült benne .  Lerángattam magamról ruháim és beleültem a forró vízbe. Ja és előtte pisiltem.

Fogalmam sincs meddig terpeszkedhettem ott, de arra eszméltem fel hogy lábdobogást hallok, gyorsan kipattantam az kádból és magam köré csavartam egy törölközőt. Meghallottam hogy nyílik a szobám ajtaja és valakik nevetnek, oda léptem az ajtóhoz és amilyen gyorsan csak lehetett kulcsra zártam, és fülemet az ajtóra tapasztva hallgatóztam. Hangos szitkozódást hallottam és azt hiszem felém irányultak Harry szavai, mikor befejezte  monológját amiben azt ecsetelte hogy mekkora egy ribanc vagyok, hallottam több ember nevetését. Az egyik bedobta az ötletét , miszerint a fürdőben vagy, Juhiii, hogy te milyen okos vagy bazdmeg.

Hátrébb léptem az ajtótól és a mosdókagyló szegélyére ültem fel.

-          Nyisd ki az ajtót te ribanc!- auu ez fájt.- Nem hallod bazdmeg? Nyisd már ki!- vág bele izomból az ajtóba, nem akarok az ajtó helyében lenni.

-          Nem!- ordítom ki, szórakozok egy kicsit vele, hiszen a viccet mindenki érti .

-          Ha nem nyitod ki rád fogom törni!- ordítja még mindig és megint bele vág az ajtóba. Hát hajra majd pont ő töri be ez a nagy fa ajtót, a giliszta izmaival, ezt ö sem gondolta komolyan.

-          Hát hajrá, az megnézem!- kiáltom ki. Megint nevetést hallok.

A következő amit észlelek az a nagy durranás az ajtó a földön és az óriási pór . Ja meg egy dühös Harry akinek szemei most nem szép zöldek hanem feketék, és szikrákat szórna felém, ami már-már kicsit ijesztő. Ökölbe szorított kezekkel indul meg felém és én még mindig csak ülök és kikerekedett szemekkel nézem az ajtót, na jó talán nem is olyan gyenge. Mikor elém ér erősen markolja meg felkaromat. Dühösen néz  a szemembe, bár én lesütöm őket, veszek némi bátorságot hogy ránézzek és mikor ezt megteszem talán mintha egy kicsit megenyhülne, szorítása enged ész szemei ellágyulnak, talán 20 másodpercig tart mikor szorítása ismét erős lesz és szemei bár már nem olyan gonosza még is ki lehet venni belőlük hogy nagyon dühös.

-          Mi a francot képzelsz magadról?- nem válaszolok.- Válaszolj!- ránt karomon egyet ami bár nem annyira fáj de még sem kellemes érzés.

-          Aki itt magyarázattal tartozik az nem én vagyok szerintem de világosíts fel ha igen!-  mondom egy kicsit flegmán, és állom tekintetét.

-          Ne merj velem így beszélni vagy nagyon megbánod!- szorítja erősebben karom, jó ez már kezd fájni.

-          Óooo igen mit csinálsz megütsz!- nevetek fel majd folytatom.- Nem hinnem hogy Anne büszke lenne rád!

-          Nem esne megtenni, nem érdekel anyám véleménye tehát ne gyere evvel!- mondja egyszerűen mire én zavarodottan nézek rá, régen mindig az anyja véleménye számított neki, semmit nem tett anélkül hogy meg nem kérdezte volna mit gondol, mi történt Harryvel, azon kívül hogy egy paraszt lett.

Nagyot rántott rajtam így a talpam a földel találkozott, kezem gyorsan a törölköző elé kaptam mert éreztem hogy már nem sok  tartja, erősen szorítottam magamhoz, valamiért olyan érzésem volt mintha biztonságot nyújtott volna. Harry kifele kezdet rángatni cseppet sem gyengéden.

-          Ne rángass már!- tépem ki kezem szorításából, és mellkasomhoz szorítva dörzsöltem a fájdalmas területet.

-          Öltözz fel!- löki oda.

-          Mégis mibe?

-          Nézzél szét bazdmeg! A szekrénybe vannak a ruhák!- úgy beszél hozzám mint egy kutyához…

-          Menjél ki!- most rajtam a sor hogy flegmázzak.

-          Nem megyek, rajtad kívül sok más lányt láttam meztelenül nem a te tested fog megrenditeni.- beszél megalázóan hozzám, megvetéssel szemeiben amit nem tudok hova tenni. Hát jó ö akarta, nem vagyok szégyenlős de vannak  gátlásaim, így a szekrény felé vettem az iránt és kinyitottam meglepődtem mikor saját ruháim egy részét találtam benne.

-          Mi a francot keresnek itt a ruháim?-kezdek idegbeteg lenni.

-          Itt fogsz lakni!- jelenti ki nemes egyszerűséggel .

-          Mivan?- visítom .- Te nem vagy normális fel foglak jelenteni vagy megöllek vagy vagy jó tök mindegy ezt akkor is te fogod megszopni.- talán ma egy kicsit ideges vagyok.

-          Azt megnézem, ha lenyugodtál csak akkor gyere le a többiek nem bírják ha pofáznak nekik.- mondja majd kimegy és becsapja maja után az ajtót.

London hű volt magához így rohadt hideg volt

Gyorsan kiszedek egy farmert és egy topot majd fehérneműt kezdek keresni , ami azt illeti találok is csal éppen nem a sajátomat.  Hogy is mondjam, ha úgy fogalmazok hogy  egy falat csipke és semmi más akkor szerintem egész jól elmagyarázom, találok talán egy normálisat ami talán még kényelmes is gyorsan magamra húzom a cuccokat majd mezítláb indulok meg. Azon kattog az agyam hogy szökhetnék meg, a folyóson látok egy ablakit ami nyitva van oda szaladok de azért előtte gondosan megnézem hogy tiszta-e a terep. Kinézek az ablakin, de a környék nagyon nem volt ismerős, azt biztos hogy ez a külváros és annak is legszéle, de erre még sosem jártam. Lenézek  és örömmel látom hogy az ablak alatt csak fű van. lábdobogást hallok és Harry hangját így  össze szedtem magam és minden  bátorságomat és az blak párkányra felmászva az ablak szélét fogva még utoljára hátra néztem és láttam hogy Harry felém fut és nevemet ordítja igy nem volt más mint ugrani, pont sikerült le ugranom még mi előtt Harry odaért. 

Nem estem nagyot mert csak a második emeletről ugrottam, de még sem volt jó földet érni, felpattantam és futni kezdtem, mikor megláttam a kaput még gyorsabbra vettem az iramot. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel mikor ráeszméltem, hogy nyitva van , hátra néztem és láttam, hogy felém igyekszik így nem volt időm gondolkodni merre fussak , tehát a jobb oldalt választottam és eszeveszetten kezdtem rohanni.  Idő közben hátra néztem és láttam, hogy Harry fut utánam, gyorsítottam bár már le akartak esni lábaim és kb. 5 perce futottam nem adtam fel, de Harry sem . Nem bírtam tovább így lassítottam de nem álltam meg, hátra néztem és láttam hogy Harry nem változtat a tempón és egyre közelebb ér, de futottam hiszen ha megállok elkap. 

Futottam de mivel erőm teljesen elhagyott így egyre csak lassítottam és nem csodálkoztam mikor erős fogást éreztem karomon ma már sokadára.

-          Mi a francot képzelsz már megint mondtam hogy nyugodj le nem, normális vagy? Ép eszű ember nem ugrik ki a második emeletről te elmebajos, mire volt jó, azt hitted nem kaplak el? Hmm? Válaszolj te ribanc!- suttogva ordított. és ráncigált maga után az utca közepén.

Nem érdekelt semmi, azt tudtam hogy nem fogok sírni mert azt a gyenge emberek teszik és én nem vagyok gyenge azt biztos. Harry még mindig ecsetelte mekkora őrült vagyok és ribanc és kurva és efféle szebbnél szebb jelzőket kaptam de nem érdekelt már nem. Ha még nem utáltam eléggé akkor most már biztos, fogalmam sincs mit tettem ellene és hogy mit akar tőlem de azt biztos hogy nem kapja meg.

Mikor  a kapuba értünk rám nézett és gúnyosan elmosolyodott. Beléptünk a házba és újra maga után kezdett vonszolni, egy számomra ismeretlen szobába húzott, a falai szürkék voltak és a bútorok feketék és fehérek, de inkább fehérek. Harry elengedte a kezem és becsukta az ajtót, majd kulcsra is zárta, kezdtem megijedni.

-          Térdelj le!- mondta parancsolóan.