12

Hosszabbra sikerült mint terveztem de nem baj! Jó olvasást!<3

Carmen ruhája

Gyorsan megfürödtem megmostam a hajam és egy törölközőt csavartam magam köré és egyet a hajamra is, így szambáztam a szobámba ahol Gemma volt. Holmes Chapel-ben hét ágra sütött a nap meglepő módon így lenge ruházatot  aggattam magamra míg Gemma telefonjával volt elfoglalva majd mondtam neki hogy indulhatunk, felkaptam táskám és  megindultunk le ahol Noah és a barátai voltak. Mikor leértünk és megláttak az egyik félre nyert mire Noah büszkén hátra nézet rám és mosolygott majd a fiukra akik engem néztek.

-        -  Ümm… Carmen te nem is nézel ki olyan rosszul.- nyögi be Adam.

-          -Köszönöm Adam ez aranyos.- mosolyogtam mire ö  zavarába oldalra nézett ekkor mindannyian röhögésben törtünk ki – Na de komolyra váltva a szót igen változtam és van egy kérésem kérlek ne rúgjatok be annyira mint múltkor mert nem vagyok hajlandó takarítani utánatok és remélem marad ez a létszám – nézek körbe a társaságon.

-          -Igen oké, hát még jönnek de nem sokan olyan 5-6 lány, de lehet megfutamodnak- mosolyog ördögien Noah mire felnevetek.

-          -Nem hiszem hogy megfutamodnak de azért óvatosan a dolgokkal én nem árullak be de ne legyen átbaszás. OKÉ?- mindenki egyetértően bólintott és mondták, hogy oké. Jó ez már szarul kezdődik de kíváncsi leszek mi lesz itt mikor haza érek – Na mi megyünk sziasztok.

Kifele menet  az ajtóban gyorsan ledobtam magamról a piros kardigánt és egy farmer zsekivel helyettesítettem .

Gemma is elköszönt és  kimentünk a kocsihoz majd beültünk és Gemma vezetni kezdett, lassan nagyon lassan, nem értettem miért de nem tettem szóvá.

-         - Izgulsz?- kérdezi.

-          -Kéne?

-          -Nem tudom, anyáék ugye nem tudnak erről az egész dologról nem tudom elképzelni az arcukat, tuti röhejes lesz, és szegény Harry hogy pofára fog esni..- nevet fel- Apropó Harry nem is kérdezted mi van vele- néz rám-

-         - Ümm nem tudom miért nem kérdeztem de most hogy mondod akkor mesélj.- mosolygok rá.

-          -Igazából nincs mit mesélni nagyon el volt tűnve egész nyáron, szar társasságokkal volt, amint anyáék kirakták a házból a lábukat egyből valami fura alakot hívott oda, tele volt tetoválásokkal meg ilyenek, meghökkentő volt először aztán már kevésbé.  Harry csak feketébe jár meg fehérbe meg fura lett a stílusa és csináltatott 3 tattoot elkezdett edzeni,  az egész család meghökkenve figyeli a változásokat, szegény mami sokkot kapott először .- mondta és nevetve parkolt le házuk elé. – De majd meglátod.

-          -Húha, szegény nagyi, pedig őt tényleg bírom, szeretem a történeteit amik 1000 évesek.- mondtam nevetve és kiszálltunk a kocsiból a bejárathoz sétáltunk majd bementünk, mire Gem ordított hogy „MEGJÖTTÜNK” és elindultunk a nappaliba. A nappali szélén megálltunk és először Anne vett észre minket.

-          Úr isten!- suttogta és szája elé kapta kezét, na erre mindenki hátra nézett.

Miután mindenki eléggé feltűnően megnézett Anne volt aki először reagált és felpattant, gyorsan  átszelte a közöttünk lévő távolságot majd szorosan megölet és megpuszilgatott , majd Robbin barátságosan megölelt és gratulált majd jött Harry és a mellette álló ismeretlen „fura” lány. Nem akarok előítéletes lenni de nadrág ami rajta volt alig takarta fenekét, konkrétan mint egy nagyi bugyi és a crop top amit viselt túlságosan is átlátszó volt, tisztán lehetett látni vörös csipke melltartóját, a maga sarkú hát az én nem tudom mi volt mert meg volt az a része amibe a lábfejünket dugjuk és fűzővel a tetején de a sarka hol marad hogy tartja meg magát hogy megy benne de mikor közelebb lépett rájöttem hogy igenis lehet benne járni.

-         Jessica vagyok- nyújtotta kezét de én dermedten álltam és csodálkoztam hogy még van fülem, de aztán Gem oldalba bökött és én feleszméltem majd próbáltam barátságosan bemutatkozni ami nem nagyon ment mert szegény picsa ribancot Harry arrébb lökte, de nem esett el, tényleg profi.

-          Carmen, régen láttalak!- hangjában szarkazmus volt de nem tudtam mire vélni, tényleg rég látott akkor meg nem értem miért beszél szarkazmussal.

-          Igen, három és fél hónap hosszú idő.- mondtam a nyilvánvalót de ekkor mosolya még szélesebb lett.

A rettentő érdekes beszélgetés után az ebédlőbe mentünk és helyet foglaltunk mellettem Gemma ült és velünk szemben Harry és Jessica, a két asztalfőre pedig a szülők ültek. A vacsora avval telt hogy kibeszéltük azt az időt amit Ausztráliában töltöttem, mindenre kíváncsiak voltak, én pedig boldogan válaszoltam de folyamatosan éreztem magamon Harry tekintetét ami szó szerint égetett, miután befejeztük az étel elfogyasztását én és Gemma felmentünk Gemma szobájába és dumálni kezdtünk, legfőképpen arról hogy milyen lesz majd az egyetem, és hasonlók, annyira belemerültünk hogy észre sem vettük hogy eltelt az idő.

11 óra és már jó lenne a saját szobámba lenni, de Gem még mindig dumál, erőt veszek magamon és felállok majd közlöm Gemmával hogy húzok haza, persze mondja hogy haza visz de én elutasítom hiszen csak 2-3 utca.  Gemma kikísért a kapuig  és hosszú ölelésben búcsúztunk el, nem mintha holnap nem találkoznánk de mindegy.

Kb. 10 háznyit sétáltam mikor lépteket hallottam magam mögött és összefüggéstelen mondatokat, nem foglalkoztam vele így sétáltam tovább kicsit gyorsítottam mert egyre közelebbről jöttek a hangok.

-          Hé cica várj meg!- beszélt kurtán az egyik mire a többi nevetett és az egyik fütyült is, de nem néztem hátra inkább egyre gyorsabban gyalogoltam.- Naa cicus jól szórakoznánk, várj már meg, nyugi nem fog fájni, hiszen élveznéd!-na jó ez most már undorító, futást hallottam és mostmár hátra néztem, kb. 5-en voltak és enyhén ittasak. Én is elkezdtem futni de már eleve alig volt erőm hiszen egyre gyorsabban gyalogoltam, de futottam de az egyik aki kevésbé volt ittas eléggé gyorsabbnak számított így utolért.

-          Na mi van szivi, mitől félsz nem bántunk.- kapta el karom erősen mire felszisszentem és karomat néztem majd fel a srácra akit idő közben utolértek barátai, egész jól néztek ki de ittas állapotban kanosan nem jó kimenni  az utcára szerintem, vagy nekem nem kéne gyalogolnom ilyenkor a sötét utcán. Körbe álltak és lökdösni kezdtek és mocskos szavakat mondtak de én tartottam magam.

-          Héé engedjétek el ti mocskok!- szólalt meg egy hang .

-          Mert mi lesz ha nem? Jössz és megversz?- röhögött az egyik fel .

-          Nem annál rosszabb! - szólalt meg a hang és most már mellettünk volt de arcát nem láttam. 

       Megfogta az egyik férfi kezét és lekevert neki egyet majd még egyet és addig folytatta még nem eszméletlenül feküdt a földön. Ezt tette az összessel én pedig csak álltam és néztem tátott szájjal mikor az utolsó két embert kezdte el ütni egy pillanatra felnézett rám.-Menj el innen gyorsan és semmit nem láttál ha kérdezik, vagy nagyon megkeserülöd ha köpsz!- vágta oda a szavakat hozzám de a fényben megláttam csillogó szemeit, smaragdzöldben pompáztak és csillogtak. Mire észbe kaptam ár az utcánk sarkán futottam. 

 Az utolsó pár lépést lassan tettem meg hogy kicsit lenyugtassam magam, mikor benyitottam a házba…. Hogy is mondja meglepődtem egy kicsit. Noah egy fogkefével a szájában futott egy melltartóban és picsa nadrágban pompázó lány után és a ház úgy nézett ki mint egy lepra tanya az egyik falra valami piros ízé volt kenve amit nem akartam tudni mi. Noah meglátott ahogy tátott szájjal figyelek ma már második alkalommal, vissza futott köszönt és tovább futott a lány után. Oké, én nem mondok semmit és nem takarítok. Felmentem a szobámba és felvettem pizsim majd az ágyba rogytam mit egy baba. De nem tudtam aludni, azon kattogott az agyam ki volt a megmentőm aki mogorván viselkedett velem.

      

      Reggel komásan sétáltam le reggel 9-kor, 7 órát aludtam és nekem az nagyon kevés, fejlődő szervezet vagyok kell az alvás. A ház teljesen csendes volt, semmi mozgás gondolom anyáék alszanak mert hajnalba értek haza. Ragyog a ház ez beteg nem tudom meddig voltak fent hogy feltakarítsanak de ez durva, csillog. Csengő! Valaki nyomja a csengőt, gyorsan kiszaladtam de nem volt ott senki, szétnéztem de még mozgást sem láttam sehol, lenéztem és levél volt a lábtörlőn, az én nevem állt rakta felkaptam és a konyhába menet kibontottam majd a  pultra tettem míg öntök magamnak kókusztejet és müzlit. A bárszékre ülve kezdtem olvasni és közben enni próbáltam volna ha nem esik ki a kaja a számból...

Car pizsi